A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

A SZÍV - 1993. ÁPRILIS

181

leteszi a fogadalmat. Édesanyja meg is jegyezte: „Ha nincs szándékodba megtartani, ne tedd le!" Először csak hat hónapra, majd egész életére letette a fogadalmat, hogy soha többé nem iszik. Ettől kezdve, eleinte szégyenlősen, de később, mintha egész életében ezt tette volna, föltűnt köznapokon is egyik vagy másik templomban. Ez a gyökeres változás megközelítőleg 28 éves korában történt. Ezen a szombat délutánon, amikor ivótársai nem akartak neki adni egy korty italt sem, valami világosság szállta meg: az, hogy így nem mehet tovább, Valaki mást kíván tőle... Valaki, aki nagyon szereti őt.

Külsőleg talán semmi sem változott. Erős, sovány építőmunkás maradt, aki brigádvezető lett, mert úgy dolgozott, hogy mások tanulhattak tőle.

De belsőleg? Még negyven év állt előtte. 1925-ben találtak rá az utcán. Halott volt. A derekán vezeklőövet találtak. Vasláncból. (Folytatjuk)

Másképpen, és mégis együtt másokkal I.

B

eszámolónk címe akár jelszava is lehetne az úgynevezett „egyházi beiskolázású" osztályoknak... Akadnak ugyanis ilyenek hazánkban: Pécsett, Budán, Egerben, Székesfehérváron. Megtalálhatók a jó négy évtizede még szerzetesi - sőt egyenesen szerzetesek által épített - gimnáziumokban. Olyan középiskolákban, amelyek ma államiak. Ugyanakkor krisztusi szellemi örökségük és nevelési stílusuk parazsa ma is olyan tüzes, hogy sok szülő (a második, harmadik nemzedékből való!) szeretné gyermekeit ezekben az intézményekben iskoláztatni. A hazai 12-15 százaléknyi elkötelezetten vallásos rétegnek a jelenlegi alig 2 százléknyi egyházi tan- intézmény kevés; az átlagosan vallásos, sőt a nem hívő létére is gyermekeinek vallásos nevelést igénylők 4-5-ször nagyobb táboráról nem is szólva... Az illetékesekkel tárgyalva megegyeztünk, hogy a párhuzamos osztályok közül egy, esetleg kettő, órarendjébe beosztottan hittant is tanulhat. Az osztályfőnök és az osztályban tanító tanárok is a tantestület azon tagjaiból toborzódnak, akik legalábbis nem beszélnek hitünk, egyházunk ellen. Egyébként ezek a „vallásos osztályok" éppen olyanok, mint a többiek...

S lám, egy kicsit mégis másfélék. Mindenekelőtt abban, hogy nagyon szolidárisak, résztvevők egymás gondjaiban és az iskola nemes törekvéseiben. Sokszor még az ott tanító tanároknak, ott érdekelt szülőknek is meglepetés, mennyire „mindnyájan teljes egyetértésben" (ApCsel. 5,12) segítik egymást. Családias összetartozástudat hatja át a jókedvű