A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

172

XisszíV" - szzXOijdXpszogAnt

A Pokol egy teremben van, szól a tanmese . Kerek asztal

körül ülnek a pokolbéliek, üvöltöznek. Erős verseny folyik. A tét: ki lakik jól. Az asztal közepén tál, benne finom falatok. A „poklosok" evőeszköze egy kb. másfél méteres nyelű favilla. Ezzel kellene megetetniük magukat. Mind kétségbeesetten erőlködnek, megkísérlik a lehetetlent, elérni saját szájukat, hogy jóllakhassanak. Őrült kínokat állnak ki, szidják egymást keményen, üvöltve káromolják az evőeszköz kitalálóját. Taszigál- ják egymást, a már villára vett falatokat igyekeznek lelökni társukéról, nehogy annak sikerüljön valami is. Mindeközben folyamatosan éhenhal- nak.

A Mennyország egy terem, benne kerek asztal, körötte emberek ülnek. Egymásra figyelnek, beszélgetnek, s folyamatosan kínálják egymást hosszú, kb. másfél méteres villájukkal. Ha magukat nem is érik el, társukat kényelmesen. Kit érdekel itt a saját szája? Örülnek, ha a másikat kiszolgálhatják. Mosolyognak, biztatják egymást újabb falatok elfogadására. A legmeglepőbb, hogy a tál sosem ürül ki.

Mi köze ennek környezetünkhöz? Nagyon is sok. Vajon hány napig élnél, ha csak akkor ennél, amikor más megkínál? Vajon hány napig élnénk, ha csak akkor ihatnánk, amikor más megkínál? Vajon élhetünk-e egymás ellenére? Nem rajtunk múlik-e, hogy életünk mennyországgá legyen? Bizony rajtunk is múlik. Kin is múlna, hogy kínáljuk-e egymást étellel, itallal, hogy látogatjuk-e egymást, hogy szolidárisak vagyunk-e a bajbajutottakkal, hogy jókedvűen osztjuk-e meg a magunk élményeit környezetünkkel?

Ki tud helyettünk örülni különbözőségünknek? Valamikor úgy fogalmaztam magamról: nagy szerencséje a világnak, hogy vagyok, s még nagyobb szerencséje, hogy nincs belőlem több. Belőled sem, egyáltalán senkiből. Ez a jó! így örülhetünk igazán egymásnak, társunk másságának. Ebből következik, hogy mindenkit máshogyan kell szeretni. (Gyorgyovich Miklós)

F

IGYELEM! Olvasd el előző számunk 127. oldalán a figyelemfelhívást. Ha szeretsz rajzolni, írni, küldd el valamelyik alkotásodat a szerkesztőségbe a Szentjánosbogárnak.

(Előző lapzártánk óta, sajnos, nem kaptunk olyan verset, prózát vagy rajzot, amit közölhettünk volna a TI ÍRTÁTOK!, TI RAJZOLTÁTOK! cím alatt. És nem érkezett olyan sem, amit jutalmazhattunk volna.)