A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
160 KATOLIKUS LLLKIStgi LÁJÍKOZLALÓ Istené. E két hatalom mindegyikének megvan a maga illetékességi köre. Az egyháznak kell őrködnie a természeti törvény és a kinyilatkoztatott igazságok tiszteletben tartása felett, ezzel szemben azonban nem feladata, hogy ítélkezzen az olyan konkrét irányválasztásokat illetően, amelyek a pillanatnyi gyakorlat szempontjai, a történelmi és lélektani összefüggésekből adódó valóságos lehetőségek szerint történnek. A felelős politikus teendője az, hogy olykor törékenynek bizonyuló, de szükséges szintézist teremtsen e két szemléletmód, a vallási és világi között. Életünkre gyakran vetül árnyék a gondok és dilemmák útvesztőjében és a viták hevében. De nincsen semmiféle kibékíthetetlen ellentét a két követelmény között, az alapelvekre vonatkozó abszolút érvényű tanítás és a szeszélyesen változó körülmények bölcs kiaknázása között, mely körülményekkel éppúgy számolni kell a népek, mint az egyes egyének életében. A teokrácia nem ismerte e két terület szétválasztásának elvét. A vallási eszmére hárított olyan teendőket is, amelyek attól idegenek voltak. Egy ilyen rendszerben fennáll a veszélye annak, hogy a politikai jellegű nézetkülönbségek vallási fanatizmussá torzulnak: a szent háború a legszörnyűbb formája a vallási érzület kegyetlen kihasználásának. Krisztus kezdettől fogva szemben állt a fanatizmussal, hiszen beletörődött, hogy annak legmagasztosabb áldozata legyen. Királysága nem evilágból való volt. Ez azt is jelenti, hogy a keresztény civilizáció nem lehet közvetlen és erőszakos forradalom eredménye, hanem csakis a fokozatos átalakulás, a türelmes nevelőmunka, csak az új társadalom alapját képező elvek: a jótékonyság, az áldozatvállalás és az alázat érvényesülése vezethet cl hozzá. Egy ilyen civilizáció csak hosszú évszázados belső küzdelmek és egymást követő öntisztulások révén fejlődhet a kitűzött eszmények irányába, s csak fájdalmas megrázkódtatások és megsokszorozott erőfeszítések által szabadulhat meg az emberiség pogány korszakának maradványaitól. Akik a kereszténységtől féltik bontakozó új magyar demokráciánkat (nem ritkán éppen azok, akik érzelmileg, anyagilag az elmúlt rendszerhez kötődnek), jó, ha megszívlelik Szhuman szavait. (Folytatjuk) Sajgó Szabolcs \ • Uram, Jézus Krisztus, hálából végtelen szeretetedért, felajánlom • Szent Szívednek magam, a mai napom minden munkáját, örömét és szenvedését. Fogadd el és egyesítsd áldozatoddal bűneink engesz- telésére, Országod gyarapodására, a pápáért és szándékaira, amelyeket e hónapra kitűzött. Nagyasszonyunk, szeplőtelen szívedre bízom felajánlásomat. Amen. V_____________________________________________ J
