A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
158 katolikus LZLogstgi tájékoztató Az idők változékonyságából, az eszmék zűrzavarából, intézményeink gyengeségéből adódóan a második világháborút követő nehéz korszakban csak kevés politikus hagyhatott maga után valami maradandót. Robert Schuman e kevesek közül való volt... 1950. május 9-én kelt, kétségkívül a legjelentősebb nyilatkozata egy olyan intézkedéssorozat célját és módszerét fogalmazta meg, amely mindmáig meghatározója az Európa-építésnek. A cél? Összefogni azokat az országokat, amelyek készek közös intézményeket létrehozni, s ennélfogva lemondani a korlátlan szuverenitás érinthetetlen jogához kapcsolódó igényeikről... A módszer ? „Európa nem fog cgycsapásra, egyszeri építés során létrejönni. Azon kézzelfogható eredmények révén születik meg, amelyek előbb tényleges szolidaritást teremtenek..." - idézte Mitterand Schumant. Mi volt ez a konkrét intézkedéssorozat? „Azt javasolta, hogy a német és francia szén- és acéltermelést vonják össze, s ebből a célból hozzanak létre közös hivatalt. A távolabbi cél... az európai föderáció megteremtése volt... A Schuman- terv hallatlanul új és merész lépés volt, egy olyan elképzelés, amelyre ma, sajnos, nem gondolunk eleget. Időközben a Schuman-terv életünk részévé vált." (Konrad Adenauer) Európaszerte jelennek meg válogatások írásaiból, róla szóló könyvek, foglalkoznak vele. Időszerű. Nemrégiben, 1991-ben, a Baranya Megyei Könyvtár kiadásában, franciából Tót Éva fordításában, a Pannónia Könyvek egyikeként jelent meg magyarul először politikai esszékötete Európáért címmel, K. Adenauer és F. Mitterrand ajánlásával. Az alábbiak Schuman gondolatai ennek a kötetnek az alapján. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. Vele együtt formálódott, korszakról korszakra, sok-sok próbálkozáson át, nemegyszer tévedések és a barbárságba való vissza- hullás árán. Jacques Maritain, nagy keresztény filozófusunk, akit mi franciák oktalanul hagytunk eltávozni egy távoli egyetemre, ahelyett, hogy magunk okultunk volna tisztánlátó tanításából, mutatott rá erre az összefüggésre a keresztény gondolat és a demokrácia fejlődése között. A kereszténység minden embernek természettől való egyenlőségét hirdette, azt, hogy egyazon isten gyermekei, s egyaránt Krisztus áldozata révén nyertek megváltást, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra és mesterségre való tekintet nélkül. Elismertette a munka méltóságát, és azt, hogy annak gyakorlása minden ember kötelessége. Hirdette a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek az embert nemesebbé tenni. A szeretet és
