A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
A SZÍV - 1993. ÁTKJLIS 151 birodalmi Kína katolikusainak az egységét is, az Úr végtelen irgalmasságától kell várni. Szükséges azonban minden érintett személy alázatos, szerény, nemeslelkű iparkodása... Imáinkban hogyan is felejtkezhetnénk meg arról, hogy az az út, amely az egység felé vezet, nem más, mint minden kínai hívő erőfeszítése az egyházi kiengesztelődés érdekében?! Minden bizonnyal akkor valósul meg igazán ez a kiengesztelődés, ha egyrészt a katolikus hit szilárd elveire, másrészt pedig a megértésre, a jóakaratra, a megbocsátásra és mindenkinek arra az elszánt akaratára épül, hogy terjessze Isten országát." Néhány gondolat a hazafiságról HA JÉZUS A CSALÁDFŐ N apjaink szomorú tapasztalata, hogy sok helyütt a hazafiság köntösébe bújt álpróféták hirdetik féligazságaikat, téveszméiket, másutt népeket pusztít, országokat borít lángba a féktelen nacionalizmus szította gyűlölködés, az öldöklő háború. Nagyon is aktuális e szorongatott helyzetben elgondolkodni azon - a pápai imaszándék szellemében -, mit jelent valójában a nemzethez tartozás ténye. Először is le kell számolnunk azzal az előítélettel, hogy a nemzetek közt létezhet valamilyen értékbeli különbség. Zrínyi Miklós híres mondását, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alább- valók", ki kell egészítenünk: de különbek sem! S ez áll minden nemzetre. A nemzethez tartozás ténye annyiban lehet érték, amennyiben hitelesen valósít meg valamely igazi emberi értéket az adott nemzetnek egy vagy több tagja, kisebb-nagyobb csoportja. Olyan értéket, melyből másoknak - más népeknek is! - több öröm, testi, lelki, szellemi gyarapodás, szebb és jobb életlehetőség jut osztályrészül. Európában a nemzethez tartozás történelmi tény. A világba lépő új ember eleve egy adott nemzetbe születik, magyarnak, ukránnak, németnek vagy valamely más nemzet gyermekének. Ez az adottság önmagában nem minősít. Egyetemes értékké akkor válik, ha a befogadó közösség magáénak vallja őt, és a felnövekvő ember önazonosságának szerves részeként elfogadja a családi, társadalmi közösséghez tartozás mintájára, egyre tágulóbb horizonttal a saját nemzethez tartozás értékközvetítő tényét. Úgy gondoljuk, hogy ezt az értékközvetítő szerepet megkönnyíti az Úristennek egy külön adománya, amit a pozitív előítélet képességének nevezhetünk. Ez teszi lehetővé, hogy könnyebben tudjunk szeretetben élni és azonosulni azokkal az embertársainkkal, akikkel szorosabb közösségbe
