A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
136 XA'TOLIXyS L'LLXJStgi ‘TÁJ'L'KPZTA'TÓ Mindig ugyanaz a felállás: Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél? - vádaskodnak a farizeusok, és persze, nem veszik észre saját szemükben a gerendát. - Vak tehát mindenki, aki csak a szálkát fedezi föl mások szemében, önmagát pedig teljesen hiába vizsgálgatja a lelkitükörben, mert abban ő mindig hibátlannak vagy majdnem hibátlannak látszik. A vakon született férfi keményen állta a gyógyulás miatt ellene irányuló támadásokat, viszontagságot. Mi volt ez ahhoz az örömhöz képest, hogy reménytelen éjszakájában egyszerre csodálatos fény gyulladt. Nemcsak arra, hogy végre láthassa Isten gyönyörű világát. A hit világossága is beragyogta életét. Bocsásd meg gyógyulni nem akaró lelki vakságunkat, mert nem vesszük észre, hogy a bűn mindig Téged sért. Mert sokszor úgy látjuk, csak mások követnek el igazi bűnöket, a mieink pedig elhanyagolható, szóra sem érdemes apróságok. Mutass kiutat ebből a veszedelmes sötétségből, amely azért veszedelmes, mert világosságnak látszik. Add, hogy amikor szemünk felnyílik végre, vegyen körül minket az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. Ebben a fényben észrevesszük és végre igazán megbánhatjuk minden bűnünket. Krisztus pedig igazán ránk ragyog. / Életük legyen MÁRCIUS 28. - NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA Ez 37,12-14; Róm 8,8-11; Jn 11,1-45. E gy család, akiknél Jézus otthon volt. Szerette ezt a három embert, a szorgalmas Mártát, a jobbik részt választó Máriát és Lázárt, akinek betegsége és halála „az Isten dicsőségére szolgált, hogy Isten Fia megdicsőüljön". A kiinduló helyzet ugyanolyan nyomasztó, mint az előző heti evangéliumban. Csapdák leselkednek mindenütt Jézusra, de nem ezektől félve húzza-halasztja Lázár meglátogatását. Amikor elérkezik az idő, akkor viszont nem lehet visszatartani. Nem fél a megkövezéstől. Tamás sem, hiszen ő hívja a többieket is: haljunk meg vele együtt! „Ha vele együtt meghalunk, vele élni is fogunk" - ezt már Szent Pál írja tanítványának a feltámadás után. Márta hite, a feltámadásba vetett hite elvileg ószövetségi. Hiszen nem lehetett tapasztalata Jézus feltámadásáról. Ez a hit az ember végtelenség utáni vágyából kikövetkeztethető, és az általuk ismert kinyilatkoztatásból kiolvasható alapokra épült. A kivégzett Istenember igazi feltámadása utáni érett hit erejét érezzük mégis Márta itteni hitvallásában. Lázár elvesztése fölötti fájdalmukat ez ugyanúgy nem veszi el, mint ahogy a mi gyászunkat sem teszi értelmetlenné a hitünk. Sírnak és gyászolnak valameny- nyien, még Jézus is. Rajta kívül azonban aligha hisz valaki ebben a családban a „negyednapos" hulla azonnali föltámasztásában. Mint az élőhalottként fogságban tengődő zsidók, akiknek életre keléséről Ezekiel jövendöl. Ó azonban, aki akár meg is akadályozhatta volna, hogy Lázár meghaljon, hiszen a vaknak is visszaadta
