A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
126 'KJSSZÍV" - SZKftjTjAiJiOSVOgAn nyú! Ermi szívében fojtott harag vájkált Ogyik úr ellen, Oren ellen, Noli- báb ellen és minden cinkosuk ellen. A legszívesebben felugrik, torkon ragadja Ogyikot és megfojtja. De türtőztette magát: hallania kellett a történet további részét is. „És azután?" - préselte ki a torkán rekedten. „Azután ünnepélyes temetés következett. És nyomozás a tettes után. Te még túlságosan kicsi voltál ahhoz, hogy megértsd, mi történt. Csak annyit láttál, hogy Adi királyné nem mosolyog többé, hanem szüntelenül sír. Akkor aztán másnap éjfélkor Oren király és Nolibáb királyné bement a szobába, ahol te aludtál, Adi pedig még virrasztóit és imádkozott. Egészen egyedül voltatok, csak ez a kutya volt veletek." Ogyik az ujjával Mondorra mutatott. „Akkor Nolibáb azt mondta az anyádnak: »Sajnálom Adi, de be kell ismerned a törvény előtt, hogy megmérgezted az uradat, mert máshoz akartál férjhez menni, és a fiad helyében te akartad az országot kormányozni«. Anyád persze fel volt háborodva, és tudni sem akart erről. Erre Nolibáb az ágyadhoz ment, kivett a zsebéből egy kis csomagot, és így szólt: »Láthattad az urad esetében, hogy hatásos mérgeim vannak. Neki egy fekete port adtam, és annak a hatása olyan volt, hogy mindenki látta: mérgezéstől halt meg. Ebben a csomagban itt egy fehér por van. Éppen olyan biztosan öl, mint a fekete, de a legkisebb külső elváltozás nélkül. Egyszerűen megáll a lélegzet és az életnek vége. Ez minden. Tehát kedvesem, ha most azonnal meg nem esküdsz nekünk, hogy bevádolod magad férjgyilkossággal a törvény előtt, akkor ezt a mérget a kedves kis fiacskád szájába öntöm. Éppen olyan szépen kinyitotta álmában a szájacs- káját.« Ez roppant hatásos volt. Anyád persze oda akart rohanni, és ki akarta tépni a mérget Nolibáb kezéből. Oren herceg a nagy öklével visz- szalökte. Akkor ez a buta kutya itt fölugrott és Oren hercegre rohant. De ő kitűnő vívó és íjász. Egy pillanat töredéke alatt kirepült a kardja a hüvelyéből és lesújtott vele a kutya fejére. Ez a sebhely onnét maradt. Elpusztul, ha nem hozom el magamhoz, és nem gyógyítom meg a jó kis orvosságaimmal, hogy megtartsam magamnak. Ennek a szép éjszakának az emlékére, amikor minden olyan remekül a terveim szerint sikerült. Mert most már Adi királynénak semmi más választása nem maradt, mint sűrű könnyek közt esküt tenni, s bevádolni magát. Hiszen téged az életénél is jobban szeretett. Ez volt a kiállhatatlan benne. Szeretett téged, szerette mások gyerekeit is, és egyáltalán mindenkit szeretett. Kiállhatatlan, természetellenes! Mi szeretnivaló van egy olyan fickón, mint te?! És egyáltalában az embereken! Semmi!
