A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
284 ‘KATOLIKUS L'LLXJS'tqi TÁJÉKOZTATÓ LEGYEN IMAHÁTTERE A TÖRVÉNYHOZÁSNAK Az elsőpéntekesek segítségét kérjük, hogy az ország az esztendő minden napján hagyja megszületni az életet Kovács István Június 1-je az Élet Napja. Nagyon jó lenne, ha ezen alkalommal megfontolnánk, milyen nagy dolog az élet! A Teremtőt dicséri az élettelen is, hiszen művei dicsérik a alkotót, a Mestert. A vadregényes tájak, égbenyűló sziklák nagyságukkal parancsolnak térdre az Alkotó előtt. A mikroszkópikus méretűek csodálatos rendezettségébe beleszédülünk, az anyag részecskéi titokzatos mélységekbe engednek bepillantást. Minden, ami van, Istent dicséri, azáltal, hogy van. De mennyivel inkább dicséri mindaz, ami él. S ha ez az élő emberi lény, akkor ez meg is szólal és saját nyelvén, saját énekével kapcsolódik bele a Mindenség Szimfóniájába: dicsérni az Istent. E csodálatos fokozást megtapasztalva még jobban kitűnik, hogy milyen brutális beavatkozás egy terhességmegszakítás, amivel egy Istent értelmével, szavaival, életével dicsőítő teremtményt löknek vissza az élettelenbe, szednek szét élettelen részeire! Megfosztva az élettől, megfosztják attól a csodálatos lehetőségtől is, hogy Istent saját szavaival dicsérje! Csak mint élettelen anyag, pusztán csak a létével dicsérheti? vagy inkább az elmaradt dicséret miatt állandó figyelmeztetés, állandó vád? Álljon itt egy meg nem született gyermeknek az imája. Vegyük észre, milyen szörnyű kegyetlenség megfosztani valakit a tervezett kibontakozástól, élettől! A meg nem született gyermek imája En egy kéz vagyok, én egy láb, én egy kar, én csak egy véres húscafat! - de soha fel nem nyílt szempilláink mögött is látunk titeket és látjuk édesanyánk aggódóvívódó arcát, látjuk édesapánk tanácstalan tekintetét. Hálát adunk a Teremtfínek, hogy minket is létbe akart hívni, hogy bennünket is eszközként akart felhasználni, hogy mi is: gyógyíthassunk, taníthassunk, építhessünk, kenyérré kovászolhassuk a földet, hogy mi is jelévé váljunk a Szeretetnek. És kérünk téged, Mindenható Atyánk, ne ródd fel szüléinknek, hogy az élet helyett a halált választják, hanem világosítsd meg értelmüket, hogy megértsék: micsoda öröm az emberformálás ereje, micsoda öröm tekintetükben megtalálni a tekintetünket, mennyivel több a gyermekkacagás, mint a legtökéletesebb összkomfort, menynyivel több adni, mint kapni. Kérünk téged, Mindenható Atyánk, világosítsd meg szüléink értelmét, hogy lényed fényénél ne csak lássanak, hanem világítsanak is. Végül hálát adunk nektek is, kedves szüléink, hogy ha nem is akartátok, hogy legyünk, legalább megadtátok a lehetőséget, hogy mi is részesei lehessünk az örök boldogságnak, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Amen.
