A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

A SZÍV - 1992. JÚ9ÍJVS

281

JÚNIUS 28. - ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP lKir 19,16b.l9-21; Gál 4,31b-5,1.13-18; Lk 9,51-62.

Hajónk vitorláját a Lélek szele fújja

Június vasárnapjain hitünk legnagyobb, legszentebb titkait ünnepeltük. Mostantól az évközi vasárnapok adventig húzódó csendes elmélkedései várnak ránk. Tulajdonképpen ezek az elmélkedések éppolyan nagy titkokról szólnak, mint a Szent- háromság vagy az Eucharisztia. Hiszen a téma mostantól „egyszerűen” az Isten országa, csak most nem egyszerre kell befogadnunk egész gazdagságát, hanem részletekben. A Lélek melegénél és világánál élünk továbbra is a egyházban, amelybe Jézus, az Emberfia hívott meg bennünket.

Mégpedig a szabadságra hívott minket is, mint a galatákat, akik elbizonytalanodtak kereszténységük valódiságát illetően és már-már visszafordultak volna a bűn szolgaságának és a mózesi törvénynek göröngyös ösvényeire.

Az elhivatottság egyszer s mindenkorra szóló elhatározást és döntést kíván minden kereszténytől, hívőtől. Nemcsak Elizeustól, nemcsak attól a néhány embertől, akik Jézus követésére neki felkínálkoztak, vagy akiket ő megszólított, felszólított. Ezekkel a szavakkal: „Hagyd a halottakra, hadd temessék el halottaikat, te pedig menj és hirdesd az Isten országát” (Lk 9,60) tulajdonképpen ezt mondja: „Ami elévült és kivénült, az közeljár az enyészethez” (Zsid 8,13).

Jézus követésében a Szentlélek a vezetőnk, akinek a segítségével képesek leszünk arra is, hogy viszontagságainkat Valaki Másnak a szemével lássuk. Isten egyik napról a másikra, sőt egyik pillanatról a másikra „beleszólhat” az életünkbe még akkor is, ha saját terveink szerint a legjobb ügyekben fáradoztunk is eddig. Ilyenkor sokszor ijedten töprengünk fenekestől felfordított életünk romjain és vissza-visszavágyódunk meghitt „húsosfazekaink” mellé. Pedig ő elvárja, hogy úgy váltsunk irányt, ahogyan a leélek fújja vitorlánkat. Amit így most hátrahagyunk, az nem a mi dolgunk többé. Csak a hit fényére hagyatkozva, engedelmes juhokként járva, az egyetlen Pásztor nyomában jutunk ki a szabadság nekünk való friss levegőjére, a nekünk rendelt boldogságra.

Ennek a hitnek a fénye nem emberi szempontból ragyogó. De bátran hagyatkozhatunk rá, hiszen „az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse”.

Segíts teljesen elszakadni megszokott dolgainktól, ha úgy akarod. Bátran útrakelni, ha te hívsz, ha te küldesz valami egészen új felé. Adj ehhez nekünk bizalmat, amit a tapasztalat is erősít: annyiszor átélhettük már, hogy te mindig javunkat, igazi boldogságunkat akarod. Köszönjük! Amen.

Vitol Fokin, ukrán miniszterelnök látogatást tett a pápánál. A kihallgatás szívélyes légkörben folyt le, bár az ukrajnai keresztények között erős ellentétet jelent az ottani ortodox és görög katolikusok között folyó vita. A kommunista uralom elvette a görög katolikusok minden intézményét, és most a görög katolikusok szeretnék visszakapni erőszakkal eltulajdonított templomaikat, iskoláikat. A Szentatya az állam támogatását kérte, hogy a görög katolikusok hozzájussanak intézményeikhez.