A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

272

.XLSSZtV" - SZZV&JSfaCOSQOgAfH

látta, hogy madár. Bagoly. De milyen óriási! Kisebb baglyokat sokszor látott már az erdőben. Szerette őket, csodálkozó, nagy szemüket, hangtalan röptűket, fülhöz hasonló tolibóbitájukat. De ez az óriásbagoly félelmetes volt. Ermi mozdulatlanul meredt rá. Egész teste megfeszült a várakozástól: mi fog most történni. És csakugyan történt valami.

A bagoly rekedten fölvisított, és hirtelen teljes erővel Ermire rontott. Egy másodperc töredéke alatt ott volt az orra előtt. A fiú már érezte magába mélyedni a madár karmait. A bagoly fölemelte fejét, amelyből késéles csőr meredezett elő, és ütésre készült, hogy szétzúzza a koponyáját.

Nem volt idő gondolkodni, de nem is volt rá szükség. Ermi ügyes volt és gyors. Fiatal teste úgyszólván magától tette amit kellett. Teljes erővel oldalra vetette magát. A bagoly csapása nagy recsegései a fát érte, és a támadó elveszítette egyensúlyát. Ermi most a háta mögött volt. Villámgyorsan hozzákapott, és tollain át megmarkolta a nyakát. Ujjai erősek voltak; nemhiába dolgozott a mezőn gyerekkora óta. A madár nem szabadulhatott a keze közül. A bagoly védekezett és kétségbeesetten vergődött. Szárnyával ide-oda csapkodott, karmaival mindenfelé vagdal- kozott. De Ermi nem tágított, csak szorította a nyakát. A bagoly mozdulatai elbágyadtak. Panaszos, fütyülő hang tört föl összeszorult torkából. Nagy szárnyai vonaglottak, nyaka és feje megereszkedett.

„Még kiadja a páráját itt a kezem között" - gondolta Ermi, és hirtelen elfogta a részvét. 0 nem szokta kővel dobálni a békákat, mint a többi fiú a faluban; kis énekesmadarakat sem hajkurászott hálóval, hogy azután kitekerje a nyakukat. Roppant érdeklődéssel és csendes örömmel nézte, mikor a kiscsibék kimásztak a tojáshéjból, és vidám csipogással nekiindultak az életnek. Szerette az istállóban született kiscsikót, amelyik ügyetlenül álldogált hosszú lábain, az öreg kanca anyai gondozása alatt. Mérges volt, ha a fiúk madárfészkeket fosztogattak vagy pillangókat tűztek tűhegyre. Úgy találta, hogy az élet nagyon szép, élvezze csak mindenki. Es most, arra készül, hogy ezt az élőlényt megfojtsa! Ugyan hogy érezné magát, ha valaki az ő torkát szorítaná össze, míg fuldokolni nem kezd? Még elgondolni is borzasztó.

„Nem - tökélte el Ermi -, elengedem ezt a baglyot, mielőtt elpusztul."

így is tett. Széttárta ujjait. A nagy madár mint egy zsák zuhant a földre, és zilált tolikupacként hevert ott. (Folytatjuk)

*