A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
A SZÍV - 1992.JÚ9ÍIVS 269 körében próbálták ezt az emberek, természetesen ^ a rendesnél jóval szigorúbb életmóddal. De a tökéletességre törekvők, s az őket körülvevő többnyire pogány világ között feszültségek jelentkeztek, ezért a II. században már egyesek, főként férfiak, vagy kisebb csoportok kivonultak a társadalomból, s a pusztákban, vagy a sivatagokban próbáltak Istennek tetsző életet élni. E kivonulási folyamatot erősítette az első századok keresztényüldözése, az üldözések megszűnése után pedig a hit elsekélyesedése, melyet a nagy tömegek kereszténnyé válása okozott.- Mit tudunk az első szerzetesekről? Kik voltak ők?- A pusztába vonult emberek először magányosan éltek. Innen származik a monachus elnevezés, ami az egyedüllétre utal. A sors iróniájaként azonban a „társadalom követte őket”, vagyis tanítványok vették körül az egyes remetéket, akik így kénytelenek voltak a közösségi életet is megszervezni. Ez a folyamat a IV. századi Egyiptomban indult el. Az első kimagaslóbb személyiségek Remete Szent Pál és Szent Antal (+356) voltak. Az ő kemény életmódjuk a hellén világban élők számára elfogadhatatlannak bizonyult. Nagy Szent Vazul (Basilius, +379) volt az, aki a keresztény aszkétika alapelveit a hellén környezettel megismertette és elfogadtatta. Galliában telepített le két közösséget a pannóniai származású Szent Márton. Afrikában pedig Szent Ágoston gyűjtötte maga köré papjait az V. század elején. Együtt étkeztek, azonos volt a ruházatuk, s az evangéliumtól áthatott vagyonközösségben éltek. Viselkedjünk! Úgy tűnik, ma már egészen kiment a divatból, hogy a fiatalok a buszon (villamoson, metrón) átadják ülőhelyüket az idősebbeknek. Pedig ez valamikor nagyon is fontos szabály volt. Különösen a fiúk emlékezzenek: egy gentleman soha nem ül le, ha a közelében áll egy hölgy! Gyakran látható tömegközlekedési jelenet: valaki feláll, hogy átadja a helyét egy kisgyerekes anyukának. De az anyuka nem ül le, hanem leülteti a szabad helyre a szeme fényét, még akkor is, ha az rég iskolás! Teveled is előfordult ilyesmi? Kis barátom, bármilyen nagy a tömeg, bármennyire is fáj a lábad - üljön le mégis az anyu, a nagyi vagy az ismeretlen néni. Ha nem is jönnél zavarba az ülőhelyen terpeszkedve,
