A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

256

KATOLIKUS LlLKISÍgi TÁJÉKOZTATÓ

Késői hívás. - Jane Kelly nővér Írországból származó New York-i. 46 éves korában kapott meghívást a szerzetesi életre. Nagyon nehéz volt a kezdet, mert 24 különböző szerzetesrend elutasította, de ő mégsem adta fel. Tudta, hogy nehéz megbízni egy olyan előélettel rendelkező emberben, mint amilyen ő. Bár már öt éve nem ivott, korábban alkoholista volt, elvált, hét gyermek édesanyja.

19 éves korában ment férjhez, kilenc év alatt hét gyermeke született, majd 38 évesen elvált. Házassága alatt nehéz élete volt, gyermekei nevelése mellett főiskolára járt és sokszor éjszakákat is dolgozott, hogy meg tudjanak élni. A katolikus egyházhoz is fordult segítségért, de nem sok támogatást kapott.

Miután már legtöbb gyermeke felnőtt, a két kisebb pedig édesapjukkal élt, aki újra megnősült, Jane élete kezdett rendbejönni. Fokozatosan mindenapos templomjáró lett, volt saját háza, kocsija, jó állása, befolyásos barátai és egy kis szabadideje is pihenni. Valami mégis hiányzott az életéből. Egy esti imádság alkalmával ezt kérdezte az Úrtól: „Istenem, mi a Te akaratod?” Ekkor egy hangot hallott: „Tudod te, mit akarok”. De Jane nem értette. A hang folytatta: „Meddig kell még várnom?”

Másnap reggel azonnal felkeresett egy papot, hogy tanácsot kérjen tőle. A pap azt mondta, hogy nem biztos, hogy Isten szerzetesi életre hívja, lehet, hogy más feladatot akar rábízni (pl. írjon egy könyvet). Ha valóban szerzetesi életre hívja őt az Úr, akkor majd úgysem hagyja nyugodni. Pár héttel később érkezett a megerősítés, mikor egyik gyermeke megkérdezte: „Mama, te soha nem gondoltál arra, hogy apáca legyél?”

Kezdett kérelmeket írni a különböző rendekhez, de mindegyik azzal utasította el, hogy elvált személy felvételét tiltja az alapszabályzat. Tanácsot kért az egyházmegye vezetőjétől, aki elmondta, hogy az egyházi törvény nem tiltja elvált személy felvételét szerzetesrendekbe. Ezután került kapcsolatban a „Szent Név Nővérekkel”. Tanulni küldték, hogy teológiai diplomát szerezzen, habár már volt két diplomája. Dolgozni kezdett és iskolába járt, közel a rend kollégiumához. Gyakran tért be hozzájuk szentmisére. Pár hónap után engedélyezték beköltözését, majd felvételét a rendbe.

A Kaliforniában tartott beavatási szertartáson mind a hét gyermeke ott volt. Belépéséhez kellett a Szentszék engedélye is, aminek megadását hosszas vizsgálat előzte meg. A feltételek között szerepelt az is, hogy mindegyik gyermeke nagykorú legyen.

Érdekes megjegyezni, hogy 1845 előtt a szerzetesrendekbe belépők 54%-a 40 év feletti volt, míg 1845 és 1980 között a jelentkezők majdnem 90%-a 30 év alatti volt. A legutóbbi évtizedben újra egyre többen idősebb korban lépnek be szerzetesrendbe. (Az Egyesült Államokban ma 455 rendből kb. 100 fogadja el korábban házas ember jelentkezését is.)

Jane nagyon otthon érzi magát új hivatásában. Legnagyobb feladatának az állandó Úrra való figyelést tartja. Az Úr akaratának keresése és annak végrehajtása a célja. „Néha megkísért, hogy azt tegyem, amit én tartok jónak (pl. több pénzt keressek), de aztán rájövök, hogy Isten nagylelkűségre, alázatosságra, egyszerűségre (és empátiára) akar tanítani. Ezek fontosabbak Istennek, mint a pénz.” (Az angol A Szívből fordította Sajgó Kinga)