A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

254

XArOLIKUS LTXXlS'tgi lÁjtXPZVVIÖ

De János bácsi nem hagyta abba:- Te Jenő, legalább egy dekádra vidd el, és ha sehogyse tudod használni, beosztom majd egy másik brigádba.

Jenő morgott még valamit a teljesítményről és a normáról, és nagy kegyesen intett nekem, hogy mehetünk.

Indultunk is kellő alázattal és szerénységgel befelé a vágatba. Ott már nem volt villanyvilágítás, csak a kézilámpa fényénél mentünk libasorban, egymás után. Egyszerre csak arra figyelek, Jenő előre engedi a brigádtagokat, mellém csapódik és ezt mondja:- Tisztelendő úr! Ne féljen. Dchát ott az elosztóhelyen sokan voltak. AZOK előtt így kell beszélni. Mondja meg, mire van szüksége. Holnap elmegyek a plébános úrhoz és kérek tőle ostyát meg misebort, ha szükséges.

Attól kezdve csaknem mindennap misézhettem, hol a bánya mélyén a szünetben, vagy a táborban az emeletes ágy tetején.

Jó tizenöt évvel később, már a börtön után, egészen véletlenül találkoztam Jenővel, aki most már nyugdíjasán él, és így megköszönhettem neki mélységes emberségét és becsületességét.

Válaszúton

Sokan azt hiszik, hogy régebben, a század első felében az emberek, gyerekek beleszülettek a hitbe, abban nőttek fel és különösebb nehézségek nélkül követték annak tanítását egy életen át.

Én az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben születtem. Akkor a monarchia területén nem volt kötelező a rcvcrzális és a vegyes vallású családokban a fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követték a katolikus templomban kötött házasságokban is. Anyám evangélikus vallású volt, így a lányoknak evangélikus vallású- aknak kellett volna lcnniök, de mivel több volt a lány, az egyensúly kedvéért engem katolikusnak keresztellek. Katolikus templomba, hittanra jártam, szüleim nélkül, mert ők nem gyakorolták vallásukat. Emellett azonban életük minden szempontból (emberség, kötelességteljcsítés, hűség, meleg családi élet) megfelelt a keresztény normáknak. Az elsőáldozást és bérmálást komolyan vettem, de talán ennél többet jelentett, hogy az iskolában kézimunka és rajzórákon az Ifjú szentek életéből olvastak fel, mert itt példaképeket állítottak elénk.

Kamaszkorban érdeklődési köröm a romantikus ifjúsági könyvek és a barátnőm hatására erősen a fiúk és a szerelem felé fordult. Ekkor szüleim, nagyon okosan, beadtak a Sophianum (Sacrc Coeur) Gimnáziumba. Itt tanultam meg az igazi szeretetteljes légkör, a Jézus Szíve tisztelet és a napi reggeli szentmise segítségével, hogy mi az igazi lelki élet. Ez az ott töltött idő meghatározó volt egész életemre.