A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
252 •KjVTOLixus L'LLXLSíqi tAj'é'KPZ.tívió később több költői feldolgozásnak (Jannus Pannonius, Garay János, Arany János stb.). Hatása népe körében csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt - Zsigmond király jelenlétében - 1390-ben állították fel az alapító király életnagyságú bronz lovasszobrát, a Kolozsvári testvérek, Márton és György remekművét. Állítólag ennek a fejnek a mása a győri székesegyház hermája, mely fenséget, erőt, egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes „Bátor László” lett a katonák védőszentje. Nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: „Szent László, segíts!” 1684-ben a törökök elleni felszabadító háború idején följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél „fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt”, tehát tisztelete még akkor is elevenen élt. „Szent László király - olvassuk a ránk maradt legendában - már mindjárt születésekor teste és lelke akaratában Isten kegyelmének célját magán hordta... Szerétéiben gazdag, a türelemben nagylelkű, a kegyességben felséges, a kegyelem ajándékaival teljes király, az igazság követője, a szemérem oltalmazója, a szerencsétlenek vigasztalója, az elnyomottak fölemelője, az árvák megszánója és kegyes atyja volt... A természet áldásaiban pedig az isteni irgalmasság kegyelme őt a közönséges emberi erőn felül való emelkedés ajándékával különböztette meg. Mert erős karú és gyönyörű ábrázatú volt, s mint az oroszlánnak, termetének izmos tagjai voltak. Magas termetével más emberek fölött egy fejjel kitűnt, úgy, hogy az adományok teljessége benne duzza- dozván, már maga testalkata is királyi koronára méltónak tüntette fel.” Lászlóban élt a lelkiismereti, túlfinomult érzékenység. A legenda erre a lelki tulajdonságára is kitér: „ítéletében igazságos, a dorgálásban felséges volt, az ítéletek megvizsgálásában any- nyira félt ítélni, mint megítéltetni, s úgy hitte, hogy rettenetesebb ítélet vár őrá, mint azokra, akiket ő ítélt. Miért is az igazság szigorúságát az irgalom szelídségével mérsékelvén, úgy viselte magát alattvalóival szemben, hogy azok inkább szerették, mintsem féltek tőle.” Ez valóban ritka királyi erény, és nem legendabeli frázis, mert annak szövegét László támasztja alá egyetlen fennmaradt levelének egy mondattöredékével 1091-ben: „...bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül... ” Miben volt varázsereje? Prohászka Ottokár szerint: ,Ji magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté... A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.” Várad fénykorát a Hunyadiak idejében élte. A mohácsi csata után Várad János király kezébe került: itt tartotta udvarát, ide gyűltek össze a nemzeti királyság hívei. Várad ebben az időben Erdély központja volt. 1660-ban azonban a török elfoglalta. A város és a vár romhalmaz lett. Elpusztultak a Kolozsvári testvérek bronzszobrai is. A védőkből csak 300-an maradtak életben. Az innen menekült főiskola megmaradt hallgatói és tanárai alapították Debrecenben a kollégiumot. A török megszállás alól egyévi körülzárás után 1692. július 6-án a császári katonaság - élén Heisler tábornokkal - szabadította fel Váradot. Mint ahogy a város Vitéz János püspöksége alatt - 1445-65 között - a magyarországi humanizmus jelentős központja volt, úgy napjainkban a katolikus és református püspök, Tempfli József és lökés László az ottani magyarság szellemi vezérei. Várad idei hármas évfordulója magyarságtudatunkat erősíti és őrzi. (Domokos J.)
