A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 233 napjaiban térdelők ezreivel telt meg küzdőtere. Gyertyafények világították meg az ikonokat és a keresztet. Az imádkozok sokféle nyelven imádkoztak. A közösség eggyéforrasztotta a szíveket. Senki nem érezte magát magányosnak és új távlatba került a halál, a gyász, a fájdalom. Isten és az Ő népe együtt nézett bizakodva az új ég és új föld elébe. A rövid evangéliumi szakasz összefoglalja a két olvasmány tanulságát. Mi Jézus tanítványainak, azaz nekünk, keresztényeknek a sajátosságunk? Miről lehet megismerni bennünket? Krisztus nevéről hívjuk magunkat keresztényeknek. Az Ő szeretetével szeressük tehát egymást! Ez mindnyájunkra vonatkozik, nemcsak elöljáróinkra. „Emberséges keresztények." Sajnos, meg kellene írni ezt a könyvet is. MÁJUS 23. - HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA ApCsel 15,1-2.22-29; Jel 21,10-14.22-23; Jn 14,23-29. A nagykorúság felé A közöttünk időző Jézus elmondta már nekünk tanítását, amely nem is az övé, hanem az Atyáé, aki küldte őt. Mivel még alig értünk belőle valamit, nagyon rászorulunk a megígért Szentlélekre, aki újra megtanít bennünket mindenre és eszünkbe juttatja mindazt, amire szükségünk lesz a döntésekhez. Döntés előtt sokszor szorongás vesz erőt rajiunk, főleg, ha lelkiismeretesek vagyunk. Ezért a Szentlélckkel együtt megkapjuk Jézus békéjét is. Ez nem olyan, mint a világé. A világ békéje: fegyverszünet két háború között. Az övé pedig az indokolt bizalomra alapozott örökös biztonság: a tenger mélyének békéje, amely háborítatlan, ha fent tombol is a vihar. Felszíni viharok pedig vannak. Vannak a fiatal egyházban is, a Judeából származó és az antiochiai keresztények közti vallási vitában, amely korán szakadást okozhatott volna soraikban. Mennnyire rászorultak máris a Szentlélekre, hogy azt is eszükbe juttassa Jézus tanításából, amiről ő tulajdonképpen nem is beszélt. A vitás kérdést az apostoli zsinaton megimádkozták és döntöttek benne: „A Szentlélek és mi magunk azt tartottuk helyesnek..." - Félelem nélkül, Jézus békéjével eltelve, a Lélektől tanulva s az Ő munkatársaiként erősítik meg pogá- nyokból lett testvéreiket. fgy kezdődik Jézus tanítványainak, Isten új népének nagykorúsága, akik számára új értelmet nyer a mcgdicsőült egyház apokalipszise: a mennyei Jeruzsálem. Körbezárt város tizenkét kapuval a tizenkét törzs és a tizenkét apostol világos szimbólumaival. Tudja-e valaki, hová vezetnek ezek a kapuk? Van-e valaki, aki elkívánkoznék erről az Isten dicsősége által beragyogott helyről? Isten népe a kezdet és a végső idők Izraeljének összefoglalása. A szélkergetett nyáj szabad, nagykorú, önkéntesen újra megvalósított egysége. Jézus pedagógiája bennünket is nevel: tanuljatok meg úgy élni belőlem, hogy már nem élek köztelek kétezer éve örök-fiatalon. Vállaljátok önmagatokat és egymást a Szentlélek munkatársaiként. Merjetek dönteni! Én pedig most elmegyek, de visszajövök hozzátok.
