A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
572 KATOLIKUS L'ELXJSiqi TÁJEXOZIATÖ Idealizált ez a családkép? Valóságos családokról mintáztuk. Valóságos közösségbe tartozó családokról, ahol sokkal könnyebb tovább fiatalnak, személyesebben, fiatalosabban vallásosnak, nyitottabbnak, mégis bensőségesnek lenni, mert a sok-sok közös feladat (az Atya akaratának te-jesítése) eggyé, testvérré kovácsol anyát, apát, fiút, menyet és vöt, akár unokákat is. Az ilyen család valódi menedék a künn háborgó viharok ellen. Noé bárkája, amiben össze lehet bújni, ahová mindig haza lehet érkezni. Egyiptomból akár, vagy a vidéki kollégiumból, ahol tovább már egyszerűen nem lehetett kibírni. Betegeknek, szenvedőknek V Évi 44 éves volt, egy katolikus betegotthon lakója, sok éve már... Kislánya születése után lépett fel végtagjaiban az első bénulás, és csakhamar a tolókocsi alkotta életterét. 44 évesen már valamennyi végtagja béna volt, és a betegség elérte nyaki, sőt részben légzőizmait is. A tolókocsihoz bársonnyal borított acélpántot kellett rögzíteni, hogy előre- csukló feje ne rontsa tovább amúgy is elégtelen légzési működéseit. Az előtte rögzített könyvtartó örömet adott, mert tudott olvasni, de lapozni már másnak kellett, és néha szürkésbeváltó arcszínnel nézett körül: van-e valaki, aki kicsit kiemeli, összenyomott tüdejét segítve, hogy elegendő oxigénhez jusson. Hozzátartozóit csak ritkán látta, kislányát legfeljebb 2-3 hónapban egyszer. Éviből derű áradt. Hatalmas fekete szemének sugárzó tekintete békéről és örömről tanúskodott, és egyszer megvallotta: nem boldogtalan. Inkább örömmel telítettnek vallotta magát, noha tökéletesen tisztában volt teljes kiszolgáltatottságával és betegsége reménytelenségével. Ez lehetőség volt számára, hogy megtapasztalja az emberek szeretetét, és elmondta: „ha már az emberi szeretet is ilyen boldogító ... milyen csodálatos Krisztus szeretete, amelynek minden emberi szeretet csak halvány visszfénye, mint az örök haza fényeinek a szivárvány". Évi azt vallotta nyomora és elesettsége, kiszolgáltatottsága csúcsán, hogy jó az Isten, mert ő lett beteg és nem a gyermek, akinek életet adott, hogy az ő karrierje ment tönkre, de lánya jól tanul, és az elmúlt rendszer istentelen hatásai ellenére kislánya hívő keresztény! Évihez tanulni, vigasztalódni jártak egészségesek és betegek, orvosok, ápolók és gondozottak. Évi meghallgatott és megértett minden emberi gondot, fájdalmat és problémát, és osztogatta el-elíúló lélegzettel a megtapasztalt isteni jóság vigasztalását. Szenvedése kincséből nagy lélekkel adott mindenkinek aki kérte, vagy nem is kérte, csak rászorult. Aztán egy tüdőgyulladás véget vetett életének, és Évi hazament Urához, Akinek átadta szenvedéseiben önmagát.
