A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
570 •KÄTOLI'KllS LULXISiQI TÁJÍKOZT^TÓ tői. Ezeket maga az Úr küldi kinek-kinek jóságosán, testreszabottan. Vannak közöttük kétségbeejtően kirívóak, képtelenségnek látszóak is! A Domrényben nyájait őrző kis pásztorlány vajon maga tervelte ki azt a képtelenséget, hogy egyszercsak újjászervezi a francia sereget, élére áll, felszabadítja Párizst, megkoronázza a királyt? Aligha. De Jeanne d'Arc megvalósított álmainak isteni eredetét keserves máglyahalála sem igazolhatta azonnal, hiszen az egyház csak évszázadok múlva avatta őt szentté. Amíg a földön járunk, felhőkre írt égi jelekre figyelünk. Kötelességünk figyelni rájuk és megérteni a nekünk szóló jeleket. Nem vagyunk egyedül ebben az öröklétet nyomozó detektív-munkában. Velünk az Isten és az a názáreti lány, aki a Szentlélek magzatát „szüzességének ragyogásában", mégis úgy hozta világra, mint bármelyikünk, aki már szült gyermeket. DECEMBER 25. KARÁCSONY: Jézus Krisztus születése íz 52,7-10; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18. „Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt" V égigénekeltük a rorátékon adventi énekeinket, alig vártuk már a fényes orgonaszóval kísért éjféli misét a gyönyörű karácsonyi énekek kedvéért, amelyek annyi emberben magát a gyerekkort képesek fölidézni. Túl az éjféli misén, a pásztorok miséjén is túl, a karácsonyi ünnepi szentmise olvasmányai már nem a Lukácstól jól ismert karácsonyi történetet idézik föl, hanem a karácsony teológiáját. Az ígéret beteljesedésének kezdetét jelzik. Fogságunk végét, a romokból való újjáéledés, a béke lehetőségét: örömhírét hirdeti a hegyeken szökellő hírnök, akinek már a lába is olyan szép, mert áldott a hír, amit hoz nekünk. Beteljesedett az idő, mert végre ezek után a hírhozók (:próféták) után maga a Fiú szól hozzánk, a Második Személy, aki fölötte áll az angyaloknak. A Fiú szól hozzánk, maga a Szó, a testté vált Ige, aki végérvényesen a miénk lett. Isten jelen van számunkra Szavában és Testében. ő már kezdetben is jelen volt, de most eljött a pillanat, hogy az igazi Világosság a világba lépjen. Az üdvösség történetének döntő pillanatában az történt, hogy Isten Szava testté, anyagi valósággá lett, amennyire anyagi valóság egy újszülött ember, és szállást vett közöttünk. Annak idején meg kellett „keresztelni" karácsony ünnepét, vagyis kereszténnyé tenni ezt az eredetileg pogány fény-ünnepet. Hosszú idő kellett hozzá, amíg a karácsony és ünnepköre ilyen magától értetődően öntötte formába a Szentírás messiási jövendöléseit és a megtestesülésről szóló újszövetségi iratok tartalmát. Ma is fontos, hogy a puha hóesés, a játék-Mikulások, ezüst- és aranyvasárnapok reklámhadjáratai, villanyégős vagy gyertyafényes karácsonyfák, legyűrt családi viszályok, sértődések, ajándékozási láz és kényszer ellenére eszünkbe jusson, hogy mindennek csakis attól van értelme, hogy egyszer a történelemben Valakinek az élete elkezdődött.
