A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

560

.oqsszíV" - sz-LWzjstocosQogAJt

Ermi körülnézett.

„Anoli, hol vagy?" - kiáltotta.

„Gyere kérlek, segíts!"

A válasz balfelől jött. Ermi három ugrással ott termett. Két nagy kő közé szorulva egy fiatal zerge feküdt ott.

Ermi visszahőkölt.

„Kérlek, segíts!"

Semmi kétség: a segélykérő a zerge volt. Ermi elképedve állt ott. Nem tudta, mit gondoljon. Olyan biztos volt benne, hogy Anolit találja itt halálos veszedelemben - és most egy zergét talál! És e miatt a zerge miatt pusztult oda hajszál híján a tűzfolyamban! Csalódottságot érzett, de megkönnyebbülést is.

„Jó, hogy nem Anoli van ebben a veszélyben. És a szegény kis zergén is segíteni kell" - gondolta.

„Mi történt veled?" - kérdezte tőle.

„Eltévedtem - felelt a zerge, és nagy barna szemével panaszosan nézett a fiúra. - Eltévedtem, aztán jött a földrengés, ez a nagy kő fölém zuhant és beszorított. Borzasztó hőség van itt. Nem bírom tovább!"

Hőség, az volt. Ermi is érezte, hiszen még mindig folyt róla az izzadság.

„No jó, majd kiszabadítalak valahogy. Mi a neved?"

Ermi már tapasztalatból tudta, hogy ha az ember megtudja valakinek a nevét, egészen újfajta kapcsolatba kerül vele.

„Ugri - válaszolt a zerge. - Ugrinak hívnak. Kérlek, húzz ki ebből a csapdából!"

„Rendben van. Mindjárt kihúzlak."

Nekifeszült a nagy kőnek. Két-három erőteljes lökésre a kő mozgásba jött. Ermi még egyet taszított rajta, és a kő elgurult.

„Megsebesültél?" Ermi a kis állat fölé hajolt.

„Nem tudom. Megpróbálok lábra állni."

Sikerült. Ermi megvizsgálta, végigtapogatta a zerge tagjait. Sértetlen volt. Bizony, szerencsésen járt Ugri. A nagy kő csak az útját vágta el, de nem sebesítette meg. (Folytatjuk)