A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
548 „KJSSZÍV" - SZ'L'MTjÁ^iOS'BOgÁH közelgő karácsonyról, hanem magáról az ünneplésről. De mindaz, amiről eddig beszélgettünk, nagyon is ideillik, hiszen amikor ünnepelünk, valamilyen örömöt osztunk meg egymással, feldíszítjük jelképekkel, szertartásokkal. Az igazi ünnep békesség, nyitottság, öröm. Igazán ünnepelni csak közösségben lehet és nagyon nyitott szívvel.- De azért ugye, az ünnepi ételek is hozzátartoznak?- Általában igen. Hiszen azok is valami mást, a hétköznapitól eltérőt jelentenek. De ami az ünnepet igazán gazdaggá teszi, az a szeretet.- Sohasem felejtem el azt, amikor Tamás a saját születésnapján először hozott nekem virágot. Milyen aranyosan mondta: neked hoztam, Édesanya. És azóta minden évben ötször kapok tőletek virágot. El sem tudom mondani, milyen jól esik.- Nekünk is a torták, a feldíszített asztal és szoba és az a sok apró figyelmesség, amit tőletek kapunk. Amikor az osztályban egyesek a drága ajándékaikat mutogatják, arra gondolok, hogy el nem cserélném azokkal az aranyos kis ajándékokkal, amiket ti készítetek.- De nemcsak vidám ünnepek vannak. Itt van például a nagypéntek. Igazán nagy ünnep, de csupa szomorúság, fájdalom.- A szenvedés, megaláztatás és keserves kínok mögött is ott rejtőzik az öröm. A kimondhatatlan, felfoghatatlan Jóság, aki annyira szeret minket, hogy megváltásunkért feláldozza Magát. Ez az alapja a mi húsvéti örömünknek. Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!- Valakitől azt hallottam, hogy az ünnep a valóság szép arca. Sok ünnepelnivaló van az életben, csak meg kell látni, rá kell csodálkozni. A valóságot megilleti a hódolat, aki ünnepelni tud, tudja tisztelni a világot, a másik embert.- Azt javaslom, keressünk kisebb-nagyobb ünnepelnivalókat, gazdagítsuk családi ünnepekkel a hétköznapokat. Az ötletet nagy tetszéssel fogadták, és már a befejező imához készülődtek, amikor Anya egy kis figyelmet kért:- Még egy fontos mondanivalóm van. Kisbabát várunk. A gyerekek értetlenül néztek egymásra. Mély csend lett. A szülők összemosolyogtak és vártak. Zsiga bizonytalanul megszólalt:- A karácsonyra gondolsz? A kis Jézus születésére?- A kis Jézus természetesen eljön közénk, de most nem Róla, hanem a kistestvéretekről beszéltem, aki ma megmozdult és májusban fog
