A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

228

KATOLIKUS LLXKIStgi TÁJÉKOZTATÓ

„Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki Istennel" (2Kor 5,20)

Szűz Mária példáját követve, miként ő a angyali üdvözletkor, nekünk is először önmagunkba kell befogadnunk a Békét, Jézust, aki „szétszórja a szívükben gőgösöket" (Lk 1,51). S valóban: a szívben gyökeredzik a béke is, az ellenségeskedés is. „Az ember gyilkol, és nem a tőre vagy a kardja" - fejezi ki találóan az igazságot Szentatyánk. A kiengesztelődés tehát a béke útja, az Eucharisztia pedig a kiindulópontja. Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, minden áldott nap, a földkerekség minden oltárán a békét ajándékozza nekünk - azzal, hogy önmagát adja az embereknek. Bárcsak legalább egy kevéssé fel tudnánk fogni az Egyház imájának csodálatos titkát és hatalmas erejét! Amint egykor a Szűzanya ott állott a kereszt alatt, úgy áll ő most minden oltár mellett is, hogy nekünk adja élő Fiát.

A békét választani

A béke Isten ajándéka. De nem mindegy, hogy elfogadjuk-e, vá- lasztjuk-e a bármikor ránktörhető háború helyett. Ha a békét választjuk, a béke forrását ismerjük el: Jézust, mindnyájunk Megmentőjét. „O a mi békességünk, aki a két népet eggyé forrasztotta... Eljött, hogy békét hirdessen a távol levőknek és békét a közel levőknek" (Ef 2,14-17). Mint az egyház tagjai, egyesüljünk hát a Szentlélek egész világot alakító munkálkodásával. Egyesüljünk azokkal is, akik életüket a igazi értékek szerint rendezik be. A keresztényeknek azonban még az is a feladatuk, hogy bátran és alázattal hirdessék a Jó Hírt, „a Békesség evangéliumát" (Ef 6,15).

Tesszük ezt mindenekelőtt a mindennapi életünk tanúságtételével. A békét akkor választjuk, ha jóval győzzük le a rosszat (vö. Róm 12,17-21), ha a senkit sem sértő szeretet jegyében „cselekvőén kiállunk az emberi jogok melleit és szilárdan elkötelezzük magunkat a jól szervezett fejlődés mellett" (II. János Pál). Tesszük ezt éppen azzal is, hogy bátran párbeszédet kezdünk, hogy így ledőlhessenek az önzés, a megnemértés és az erőszakosság építette falak.

Minden azon dől el, hogy a békét vagy annak ellenkezőjét választjuk-e szavunkban, magatartásunkban, még arckifejezésünkben és gesztusainkban (mozdulatainkban) is. „Ha holnap kitör az atomháború, ez azért van, mert te ma veszekedtél a szomszédoddal" - mondja E Dominique Pire béke Nobel-díjas. Meghökkentő állítás! De megértjük igazságát, hiszen titokzatos, rejtett áramlás fogja össze a lelkek világát, a „szentek közösségét". Hitünk biztosít, hogy a szeretetből hozott és felajánlott áldozatok, a „kis semmiségek" fogják meghozni a földre a béke korszakát.