A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A SZÍV - 1992. VT.CEM'B'L'K. 535 □ A szeretet az öröm édesanyja... □ Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömöd. (33. o.) □ Tudsz örülni mások örömének? Az öröm örömet vált ki. Ha neked éppen nincs örömed, van másnak. Megoszthatja veled. Ha neked van, mondd el te is. A mások öröme a tiéd is lehet. (47. o.) □ Remélj. A reményben az örömöt lélegzed életedbe. (32. o.) □ Aki önmagát szereti, a világmindenséget és embertársait sem gyűlöli. □ Aki értékeli önmagát, az másban is sok-sok értéket talál. Aki saját énjének kútjából örömet tud meríteni, az az öröm más forrásait is naponta megleli. (9. o.) Mácz István: Örülj velem! Lírai sorok az örömről Szeged, Szt. Geltért Kiadó, 1990. í ] fáradt és hajszolt vagyok, kikapcsolódásra mégcsak reményem sincs, a gyerek meg két órát focizott, nemhogy segített volna... Olyan fáradt vagyok, hogy örülni sem tudok, miért örüljön hát ő? Az efféle, hirtelen fakadó féltékeny ingerültségben elfelejtjük, hogy a megosztott öröm többszörözött öröm. Nem akarok filozófiai kérdésekkel foglalkozni az örömmel kapcsolatban. De annyit azért állíthatok, hogy sokféle öröm létezik. Van bűnös öröm, káröröm, az ártás öröme. Ezeket azonban nem nevezem örömnek, ezek amolyan álörömök, örömpótlékok. Úgy gondolom, hogy minden valódi öröm Isten szeretetéből és öröméből forrásozik. A mi örömünk, kis és nagy örömeink végső alapja az a bizonyosság, hogy Isten a mi szerető Atyánk. Ezért valamiképpen Isten útján jár mindenki, aki: ÖRÖMSZERZÓ, ÖRÖMOSZTÓ, ÖRÖMCSIHOLÓ. Bánlaky Éva
