A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

A SZÍV - 1992. •KP'WMWL'K,

523

NOVEMBER 29. - ADVENT 1. VASÁRNAPJA Iz 2,1-5; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44.

Marana tha!

M

egint elkezdjük várni bizalommal az Eljövendő Istent! Őt, aki volt, AKI VAN, és aki eljövendő.

Egyszer már eljött, és újra el fog jönni. Kétezer éve imádkozik így ez a páratlan közösség, az egyház: Jöjj el Uram, Jézus!

Biztosan eljön, mert megígérte. A mi dolgunk a türelmes várakozás. Már első eljövetelét is így várta a beteg világ. És addig is, amíg beköszönt az a várva várt Második Eljövetel, addig is eljön minden karácsonykor újra.

Megint kezdődik egy advent számunkra. Megint itt az idő, hogy felébredjünk az álomból. De miért? Talán, hogy ezentúl szívesen járjunk a hajnali misékre fölidézve Mária adventját? Azért is, de nem csak azért.

Még ennél is fontosabb volna megvizsgálni, hogy az üdvösség valóban közelebb van-e hozzánk, mint hívő életünk kezdetén. Hány év telt el hívő életünk kezdete óta? Van-e valami fejlődés? Évről évre várakozom Arra, aki már az enyém, ő eljön évről évre, de én még mindig nem vagyok az övé egészen.

Vakmerő imádságommal bekapcsolódom az egyház imájába, sürgetem az Adventet, de mi lesz, ha meghallgatja szavamat és hazahív? Azt nem képzelem ugyan, hogy már készen állok, de nagyon vágyakozom én is. Mint ahogy „a szeretet mindennél jobban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként karjai között tart" (Pilinszky).

Kell, hogy minden advent közelebb vigyen bennünket az üdvösséghez hívő életünk kezdetéhez képest. Az Eljövendő is vár a mi közeledésünkre. J

Betegeknek, szenvedőknek - Erő a szenvedésben

E

rőtlenül fekszem az ágyon. Elhagy minden erőm. Minden mozdulat fáj és alig sikerül. Ki segíthet rajtam? Azok az álmatlan éjszakák, de hosszúak! Nincs segítség?

Az Úr Jézus szereti a szenvedőket, betegeket. Akik eléje kerültek, azokat meggyógyította. Ezt a szeretetgyakorlatát folytatni akarja, mert szívén viseli a betegeket. Hiszen maga mondta: „nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek".

Ezért külön szentséget rendelt, a betegek kenetét, vagy más néven a szentkenetet. „Beteg valaki közületek1 Hívassa az Egyház papjait. Imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében." Ez a kenés nemcsak külső jel, hanem erőt adó szentség is.