A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
520 •KATOLIKUS LLLKlStqi TÁJÉKOZTATÓ élünk, nekik köszönhető sok-sok látványos és boldogító megtérésünk. Ez nagyon jó, de a hálán kívül, amely tulajdonképpen egyedül Istennek jár, még azzal is tartozunk nekik, hogy megpróbálunk mi is Isten szelídségének, rejtőzködésének, üdvözítő szándékának ilyen „földelt antennáivá" válni. NOVEMBER 8. - ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP 2Mak 7,1-2.9-14; 2Tesz 2,15-3,5; Lk 20,27-38. „Tudom, hogy feltámadok" H úsvét táján sok prédikációt hallunk a feltámadásról. Krisztus feltámadásáról, természetesen, hittanórákon is szerét kell ejtenünk, hogy Húsvét titka évről-évre jobban megközelíthesse a gyerekek szívét. Ilyenkor éri aztán meglepetés a hitoktatót. A gyerekek kijelentik például: rendben van, lehet, hogy Krisztus föltámadt, de hogy a nagymama meg a szomszéd kutyája nem fog föltámadni, az majdnem biztos, saját magunkról aztán végképp nem beszélve. Van valami fokozottan titokzatos az általános feltámadásban, és a hit próbája minden temetés, amikor nemcsak úgy elvi síkon kell elmélkednünk egy hittitokról, hanem a halál közvetlen közelében, szeretteinket gyászolva kijelenteni a betániai Mártával együtt: Hiszem, hogy föltámad a testvérem! A HOGYAN az, ami végképp meghaladja a mi fantáziánkat. Nem is mosolyoghatjuk meg nagyon felülről a szadduceusok ostobán okoskodó okfejtését, amellyel nevetségessé akarták tenni az egyre izmosodó ószövetségi feltámadás-hitet, amelyről a mai olvasmány tanúskodik. A mi mai elképzeléseink legalább ilyen gyermetegek a test föltámadásáról, az örökkévalóságban ránk váró „időről" és „térről". Viszont akkor mi is csak ebben az életben reménykedünk a jó Istenben? Ehhez kellene többek között megtanulnunk az Ő szemével látni, mint a szentek... Ha nemcsak az utolsó percben lenne olyan éles a szemünk, hogy mindazt meglássuk végre, amit Ő kezdettől nekünk készített... Ha neki tudnánk adni minden szorongásunkat, ami örök sorsunk és szeretteink örök sorsa miatt gyötör bennünket, és hagynánk, hogy eltöltsön reménnyel... Ha neki adnánk minden olyan vágyunkat is, amit a mennyországban remélünk beteljesülni és hagynánk, hogy 0 boldogítson minket akár most, ebben a percben már... Az Ő országa eljött, és régóta vár bennünket, hogy a boldogság hasztalan kergetése helyett azt tegyük, amire születtünk, ami az Ő örök terve velünk. Az ószövetségi olvasmány vértanú hősei készebbek voltak meghalni, mint Istent megrövidíteni a törvény megszegésével, ők ugyanis hittek a SAJÁT TESTÜK feltámadásában. Tedd, Uram, hitemet élővé az én feltámadásomat illetően! Bár érdekelnének a részletek és a megvalósulás hogyanja, mégis elsősorban hűséget kérek, hogy állhatatos lehessek a hálaadásban az Ige terjedéséért és dicsőségedért. A remény Lelke erősítsen meg minket a türelemben! Amen.
