A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

512

„XLSSziV" - sz%WßA%p$$oqA%.

Összerázkódott, mert ezúttal az előbbieknél is hatalmasabb lángnyelv csapott át a fehér hídon, vad robajjal nyaldosta körül, és csak jó idő múlva süllyedt vissza a folyamba.

„Nincs tovább - látta be Ermi. - Vissza kell másznom az egész úton. Ebben a hőségben! Lehet, hogy ki sem bírom. És Ogyik úrhoz sem jutottam el."

Megint megtörölgette a homlokát, mert az izzadság a szemébe folyt. Nyomorultul érezte magát.

„Próbálkozzam a furulyával?" - jutott eszébe. De nem tudta elszánni magát. A tűzfolyam elviselhetetlen lármájába és robajába hogyan hatolhatna el a zene?

„Legjobb, ha mindjárt visszafordulok, mielőtt még egy lángnyelv belém kap és lesodor." Ezzel már sarkon is fordult.

De mi volt ez? Érzéki csalódás? A pokoli lárma egy rövid szünetében egész világosan hangot hallott a folyam túlsó partjáról:

„Segítség! Segítség!"

Ermi megtorpant. Megfordult és a hídfőhöz ment. A tűzfolyam fülsiketítő lármával dühöngött. De most - igen, most megint teljesen tisztán ért füléig az esdeklő hang a túlpartról:

„Segítség! Segítség!"

Leányhang volt. Semmi kétség!

Ermin villámcsapásként hasított át: „Ez Anoli! Mégiscsak utánam szaladt, és amíg én Denevérországban időztem, valahogy elkerültük egymást. És most odaát van! Hogy jutott át? Azt gondolta, hogy ott vagyok, utánam akart jönni, és még ettől a pokolbeli folyótól sem riadt vissza? Most pedig valami veszély fenyegeti! Talán a sziklához kötözte valaki, és a tűz most a tagjait égeti!"

Ermi halálsápadt volt.

„Anoli! Te vagy az?" - kiáltotta teljes erejéből.

És hallatszott a felelet:

„Segítség! Kérlek, segíts!"

„Anoli, te vagy?" - kiáltott újból Ermi.

De most megint egy óriási tűzhullám bugyborékolt föl a folyóból, és pokoli üvöltéssel söpört át a hídon. Még ha felelt is valamit a hang a túlsó partról, akkor sem hallhatta volna. (Folytatjuk)