A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1992. JlOVEMWLJt 491 adni?". Ezt nem volt hajlandó megmondani az atya. Kitöltik a fegyelmi lapot, majd egy más alkalommal következik a fegyelmi kihallgatás. Akkor a bűnös jelentkezik: Tisztelettel jelentem, hogy X. számú elítélt kihallgatásra jelentkezem. A parancsnok felolvassa a fegyelmi jelentésben foglalt fegyelmi vétséget. Majd megkérdezi az elítéltet, hogy az megfelel-e a valóságnak. Tagadni nem érdemes, hiszen a tárgyi bizonyíték kétségtelen. Védekezni nem érdemes, annak nincs semmi értelme.- Szóval beismeri, hogy fegyelemsértést követett el? - kérdi a parancsnok.- Igen, természetesen.- Mondja - folytatódik a kihallgatás mióta csinálják maguk ezeket a disznóságokat?- Kétezer éve - hangzik a válasz.- Micsoda? Ne beszéljen bolondokat! Hogyan lehetséges ez?- Az úgy, hogy amióta Jézus Krisztus eljött, minden keresztény embernek kötelessége, hogy segítsen a másikon, ha erre módja van.- Igen, de ugye egy kommunistán nem segítene!?- Ha rászorulna, rajta is segítenék, ha tehetném.- Csak maguk ne jótékonykodjanak! A börtönben ez tilos! Magának itt az a kötelessége, hogy betartsa a börtönszabályokat. Az ítélet: tíz nap szigorított és egy fél év összkedvezmény-elvonás. Nosztalgia, vagy a szerzetesi élet megújulása Antalóczi Márton T isztelettel nézünk az idős szerzetesi nemzedékre. Az ő hűségük, az az áldozatkézség, amellyel annyi év után nem az Egyházban csalódva és megkeseredve, hanem a régi szeretettel újra vállalják a szerzetesi életet, elismerésre méltó erkölcsi alap minden újrakezdés számára. Ugyanakkor a mindennapi gyakorlat felveti a kérdést, hogy milyen életformával és tevékenységgel tudnak megfelelni az egyes szerzetesi közösségek egyrészt a saját eredeti karizmájuknak, aminek hű követésére és újraébresztésére maga a zsinat is buzdít, másrészt a kor kihívásának.
