A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
476 'KATOLIKUS LLLOQStgi TÄjtXOZgTATÖ Hogy legyen imMiiere a törvényhozásnak! gyermekét váró édesanya 6-7. hónapjában már túl van az első három hónap sokszor nagyon zavaró, a „más állapotából eredő szenzáción (szédülés, hányás, hányinger, rossz közérzet, furcsa szagok észlelése ...) A magzat mozdulása, a lassú egyenletes gyarapodás megnyugtat. Megindul a boldog tervezés időszaka a találgatásokkal: fiú-e vagy lány? Mi lesz a neve? Van, aki e boldog, készülődő várakozás bizonytalanságait lecsökkenti: megvizsgáltatja a születendő gyermek nemét, állapotát. Előfordul, hogy ilyenkor problémák merülnek fel: fejlődési rendellenesség vagy annak a gyanúja? S megindul a harc a magzat életéért. Megszólal a „tanácsadók kara": csak nem szaporítod a világ bajait egy újabb nyomorékkal?! Úgysem lesz képes önálló életre! Egész életére tönkre akarod tenni őt is, családodat is?" Mindezek ellenére is kiállni a próbát: vállalni az életet, vállalni az esetleges maradandó károsodást, nagyon nagy dolog, s csak Isten segítségével lehetséges. Segítőtársat találhatunk a Fájdalmas Anyában, aki vállalta és szeretettel segítette, ápolta szenvedő Fiát. A Fájdalmas Anya és a Betegek Gyógyítója segítségét kérjük, hogy a sérült, beteg vagy csak „valószínűleg beteg" gyermeket se ítéljük halálra, hanem vállaljuk az életét! Kemény próbatétel ideje ez! Az Isten iránti bizalom próbája. Kérjük a gyógyulást, de elfogadjuk már előre az esetleges sérültséget, fogyatékosságot, fejlődési rendellenességet is. így kell megtanulnunk, hogy a beteg, sérült, fogyatékos ember is személy, azaz Isten előtt megismételhetetlen egyéniség, akivel Istennek tervei vannak, s akit Isten az örök boldogságra hív! A szülők és a hozzátartozók nehéz helyzetét látva, imával és biztatással mellettük állva, döntésüket segítve, mi is megtanuljuk az élet elfogadását és értékelését, hogy egy magzatnak se kelljen elpusztulnia vélt vagy valóságos sérültsége miatt. Segítsük Imáinkkal a törvényhozókat is a helyes állásfoglalás kialakításában, a helyes törvény meghozatalában! Egy nagymama tanúságtétele: „Mikor meghallottam, hogy a kisbaba súlyos károsodással fog születni, hogy életben maradása 30%-os - nagyon megijedtem. Mindenféle ijesztő gondolatok, és képek kavarogtak bennem. Fogyatékos, rettenetesen szenvedő kis életek. És semmit sem lehet tenni. Miért, miért van ez így? Tudom, hogy hová kell fordulnom, de az is megfogalmazódott bennem, hogy nem kérhetem Istent, távolítson el tőlünk olyan bajt, aminek sok-sok ember
