A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
474 'KATOLIKUS LTXKJStgi ‘iA.jt'KpZ.JTWTÓ igazságtalan bíróval. A közöttük fennálló különbségnek stílusértéke van, annyira megbotránkoztató. Az igazságért küzdő özvegy helyébe könnyen beleéljük magunkat, hiszen igazságtalanság mindenkit ér, és senki sem viseli el könnyen a „hivatalnak packázásait”. Elképzelem magamat az özvegy helyében. Szaladgálnék fűhöz-fához. Képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel borítanám ki a környezetemet. Útra kelnék és az igazamért le tudnék menni a térképről. A kudarcok nagyon visszavetnének, elszomorítanának. Hamar elfogyna belőlem a bizalom. Eszembe sem jutna talán, hogy a megoldás az Úr kezében van, mert Ő tudja, hogy mi az a megoldás; hogy O biztosan helyrebillenti az igazság mérlegét, hogy végül is minden igazságtalanság megoldása és orvossága az Ő kezében van. így aztán ha ilyenkor jönne el az Emberfia - nálam nem sok hitet találna . .. Ha a magunk igaza túlságosan fölébe kerül az Ő ügyének, az Ő országának, akkor könnyen lehet, hogy az Emberfia majd nem talál hitet a földön. Ajándék az is, Uram, hogy igazságérzetünk még belőlünk, özvegyekből, árvákból is oroszlánt tud csinálni. Mutasd meg nekünk Te a megoldást, irgalom Istene! Szolgáltass igazságot nekünk hamarosan! Amen. OKTÓBER 25. - ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP Sir 35,15b-17.20-22a; 2Tim 4,6-8.16-18; Lk 18,9-14. Irgalmas és igazságos Vallásunk alapigazságai közé tartozik Istenünknek az az egyedül Rá jellemző tulajdonsága, hogy Ó irgalmas és igazságos. Egyszerre. Bárki megpróbálkozhat a földi igazságszolgáltatás keretei között ezzel, de vagy az egyik, vagy a másik tulajdonság csorbát szenved. Ez az Ő titka és a hitünké is. Hitünkből következik a feladat: bizalommal elébe állni és az ítélet elébe, amelyben egyszerre érvényesül majd az igazság és az irgalom szava. Imádkozó emberek gyakran rajtakaphatják magukat, hogy vallásosságuk el-elkalandozik a farizeus imájának megfelelő irányba. Addig még nincs is igazán baj, amíg rajta tudjuk kapni magunkat. Mert hányszor oda-odato- lakodik a kérdés: hát az én hűségem, erénygyakorlataim, zarándoklataim, virrasztásaim semmit sem nyomnak a latban?! A válasz a mai evangélium alapján egyértelmű: ha teljesítménynek tekintem őket, semmit sem nyomnak a latban. Am, ha úgy böjtölnék hetenként kétszer, úgy járnék keresztutat, úgy járnám végig egész életem zarándokútját, hogy közben a vámos lelkületével imádkozom: üres kézzel, irgalomra éhesen, önmagámmal elégedetlenül - akkor van okom a reményre. A tökéletesség abban áll, hogy „futok a kitűzött cél felé”, mint az apostol. És amikor megállók - mondjuk, imádkozni - akkor jól látom, hogy hol a helyem és helyzetemnél fogva nem is mondhatok mást neki, csak ezt: Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek! Amen.
