A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

466

KATOL IlglS LLLXIStgi Tájtxozymró

II. János Pál pápa Jézus szívétől

P Colombiére Kolos szenttéavatásakor elhangzott beszédéből

K

orunkat sajátos ellentét jellemzi. Vannak lángoló buzgóságú lelkek, s vannak sokan, akik közönyösek, hitetlenek. Ilyen háttérben élesen rajzolódik ki Jézus szíve tisztelete, melynek központjában Krisztus embersége, jelenléte, irgalmas szeretete és megbocsátó jósága áll.

Az engesztelés szót többféleképpen lehet értelmezni, de végülis az Úr felszólítása ez, hogy mi bűnösök - tehát mindnyájan - legyünk hűségesebbek, éljünk odaadóbb szeretetben. Ez a kultusz arra emlékeztet, hogy nemcsak a bűnben van titokzatos szolidaritás, de az üdvösség dolgában is. Ezért bárki adja át magát Istennek, mindenkinek a javát szolgálja.

A keresztények lelkiségét azzal erősíti Jézus szívének tisztelete, hogy lelki egyensúlyt és kegyelemi megszilárdulást biztosít. így állhatunk ellen az utóbbi századokban elterjedő istentelenségnek. Hiszen tért hódít valamilyen személytelen istenfogalom, s közben az ember messzire kitér a Krisztussal való találkozás elől, mellőzi a kegyelem forrásait. Egymaga akar jótállni személyes történetéért. Önmaga számára akar törvény lenni, hogy bármit megtehessen, kénye-kedve szerint. A paray-le-moniali üzenet - amit kicsi és nagy egyaránt megérthet - kiigazítja ezeket a tévedéseket. Megvilágítja - Isten szívéből áradó fénnyel -, milyen is az igazi kapcsolata az embernek Istenével és embertestvéreivel. Az egyház hagyományával összhangban ez az üzenet tekintetünket a világ megváltójának keresztjére irányítja, az Úr felé, „akit keresztülszúrtak" (Jn 19,37).

A mai napon megköszönjük Istennek ezt a Colombiére Kolosra és Alacoque Margitra bízott, mindenkor fényeskedő üzenetet. Századunk hajnalán XIII. Leó pápa észerevette már, hogy „Jézus szent szíve Jézus Krisztus végtelen szeretetének jelképe és lenyomata'; ez a szeretet pedig arra késztet, hogy viszontszeressük, és szeressünk minden embert". XI. és XII. Piusz is nagyon ajánlotta Jézus szíve tiszteletét, mert benne rejlik az orvosság mindarra, ami ártani képes hitünknek és az egyháznak.

Bizonyos, hogy e dologban is fejlődik a kifejezés módja és a látásmód. De az, ami a Jézus szíve tiszteletben lényeges, marad. Amikor az Oltáriszentség imádásakor vagy az elmélkedésben elénk tárul Jézus szíve, „mely szüntelenül lángolva szeret minket", hogyan hagyhatnánk félrevezetni magunkat olyan elmélkedési formáktól, amelyek bezárnak önmagunkba, hogy ne fogadhassuk be szívünkbe Jézus jelenlétét?! Amikor ma az evangéliumot hirdetjük, úgy mutassuk be Jézus szívét, mint az egyház szívét; ez a szív ragadja magával a tiszta, az igazságra szomjazó