A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

464

„XISSZÍV" - SZXXTJÁXOSVOQÁX

„Igen, Ermi, igaz - felelte föntről Cukk. - Menj csak tovább. Csirta és én szívből hálásak vagyunk neked, de elkísérni nem tudunk.” Lehalkította a hangját. „Ogyik úrhoz magunkfajta nem juthat el. ^

Csak emberekkel áll közvetlen érintkezésben. Őhozzá egyedül kell elmenned. Mi itt várunk, míg vissza- \ jössz.” —

„Rendben van - mondta Ermi. - Hát minden jót, a viszontlátásra."

Mellényzsebébe dugta a furulyát és útnak indult. A folyosó széles volt és lefelé vitt. Vöröses sziklafalai szárazon meredeztek. Valószínűleg azért, mert a víz ér most nem fölötte, hanem valahol alatta folyt. Elég meredeken vitt az út a mélybe, úgyhogy Ermi nemegyszer kénytelen volt két kézzel kapaszkodva ereszkedni kőről kőre. Kicsit fáradt volt már a sok élménytől és éhes.

„Ugyan mióta vagyok már a föld alatt? - tűnődött. - Talán odafönn már másnap van. Áru apó és Aret anyó talán már vissza is jött és keres. Akkor Anolitól fogják kérdezni, hová mentem. Csak ki ne kotyogja!”

Ezek a gondolatok ugyan nem voltak túlságosan örvendetesek, de Ermi mégis szívesen gondolt a felső világra. Itt minden olyan magányos volt, olyan komoly, olyan kihalt. Még a beteges gombák sem nőttek már a falon, s léptei, többszörös visszhangtól fölerősítve, csak úgy döngtek a csendben.

Az ereszkedés több mint egy óra hosszat tartott. Még jó, hogy a sehonnan sem eredő fakó fény homályosan megvilágította a folyosót. Ermi érezte, hogy verejtékcseppek lepik el a homlokát. A mászás miatt? Vagy lassan melegebb lett?

Megállt, hogy egy kicsit kifújja magát. Csakugyan, a folyosóban nagy volt a meleg. Majdnem forrónak lehetett mondani. Megtörölgette a homlokát, és tovább ereszkedett. De egy negyedóra múlva újból meg kellett állnia. Egész teste valósággal fürdőit az izzadságban. A hőség nyomasztó volt. A forró levegő mintha alulról jött volna.

„Hová vezet vajon ez a folyosó? - találgatta. - Legutóbb a jéghideg vízesés volt a végén. És most?”

Nem tudta a feleletet, csak félt, hogy hamarosan valami még rosz- szabb következik, mint a vízesés, rosszabb, mint az óriáspók. De azért továbbkapaszkodott. (Folytatjuk)