A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

A SZÍV - 1992. O'KJÓ'BT.'K. 455- Pedig a dolog egyszerű. Idefigyelj, galam­bom. Minden ember életét szabályok irányítják. A nevelés többek között arról szól, hogy megismer­tessük és elfogadtassuk a gyerekekkel a szabályokat, kezdve attól, hogy bilibe pisiljen, és ne a padlóra, hogy enni az asztalnál eszünk, hogy a játékokat elrak­juk, hogy a piroson nem megyünk át - és így tovább. Na már most, ha a szülők azt látják, hogy egy adott szabályt a gyerek elsajátított és betartja, többé már nem foglalkoznak vele. Rábízzák. De ameddig nem sajátítja el - tanítják, nógatják, ellenőrzik.- Hát ez nem egészen az én esetem. Azért tudok én rendet rakni, csak most pont becsúszott - válaszol, de valahogy meggyőződés nélkül.- Ágota, Ágota, mit hímezel-hámozol itt? Valid be magad előtt türelmesen, hogy írtó rendetlen vagy, a világ nem fog attól összedőlni, de te meg legalább világosan fogod látni, mire kell koncentrálnod jellem­formáló munkádban, hogy így fejezzem ki magam. És ezzel afennkölt megfogalmazással sikerül végre felvidítanom. Deákkor eszembe jut még valami.- Téged az bánt, hogy ezzel az „ötkor légy itthon" intézkedéssel anyu megnyirbálta a szabadságodat. Pont erről van szó: a szabályok be­tartása és a szabadság foka szorosan összefügg. Mondok rá egy friss példát. A minap egy sokgyerekes családnál voltam, ahol a legkisebbek, a kétéves ikrek éppen megtanultak kimászni a kiságyból, és most minden fektetésnél nagy gond, hogy bentmaradjanak az ágyban. Az apuka fel­szerelt az ágyakra egy lecsukható rácsot, amelyet persze nagyon nem szeretnek. Az egyik fiúcska rövid időn belül megértette, ha nem ugrik ki az ágyból, nincs rács; eszerint szépen bentmarad és elalszik. A másik ugyanolyan értelmes, de nem akarja ezt tudomásul venni. Már alig lát, már fáradt, előfordul, hogy ügyetlenül ugrik ki és megüti magát, de csak nem marad a kiságyban. Á szülők tízszer-hússzor visszaviszik, de vacsorát is kell készíteni, másokat is fektetni kell - a végén a kiságyra rákerül a rács. A kisfiúcska sír egy kicsit, aztán belenyugszik, rendszerint azonnal elal­szik, és akkor a szülei leveszik a rácsot, hogy reggel azért ki tudjon mászni. Mi következik belőle: aki betartja a szabályokat, annak meghagyják a szabadságát, aki nem tartja be, azt lecsukják valamilyen „rács" mögé; a te esetedben ez „ötkor itthon légy "-rács. De emlékezz: ezek ideiglenes intéz­kedések! Ha a kisfiú bennmaradni a kiságyban, a szülei biztos leszerelik a rácsot. Most menj, és találd ki, hogy szerelteted le az anyuval a tiédet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom