A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

428

'Kß.'TOLI'KtlS L'LL%lStgi TÁfLXOZTWrÓ

BETEGEKNEK SZENVEDŐKNEK

Szenvedéseink okozója

Rózsa Elemér

Minden betegben felmerül a kérdés előbb, vagy utóbb: honnan a szenvedés, amikor az Isten nem teremtette a szenvedést, betegséget, amikor az embert boldogságra teremtette ezen a földön és a túlvilágon. Mégis van szenvedés, van betegség, van egymás gyötrése, vannak háborúk! A szenvedélyek szembeállítják az embereket egymással, nemcsak az ellentétes embereket, hanem még az egymást nagyon szerető családtagokat is!

A legtöbb emberi kísérlet csődöt mond, amikor a szenvedést meg akarja értetni, de csődöt mondanak azok az értelmezések is, amelyek a sátáni erőkre akarják kizárólagos tettesként hárítani a mérhetetlen sok szenvedést. Ha az ember jobban önmagába néz, akkor sem találja elegendő okát a szenvedésének, mert úgy érzi, nem okozta betegségét, nem tett olyat, amiből betegség következne. Honnan akkor a szenvedés? Örök kérdése ez a gondolkodó embernek. A legokosabban tesszük, ha a Bibliához fordulunk, és a kinyilatkoztató Istentől kérünk magyarázatot: miért engedted ezt meg Uram? A válasz nem fog soká késni: az ember maga okozta magának a szenvedést azzal, hogy nem értette meg a nagy isteni szeretetet, amely boldogítani akarta az embert. Helyette az önboldogítás útjára lépett. Ezzel felbomlott a harmónia a boldogító Istennel. Ezért felbomlott a harmónia is a test és a lélek között, ember és ember között, ember és az anyagvilág között. Ha már most tovább alkamazzuk ezt a harmóniabomlást a testen belül, azt találjuk, hogy az egyes sejtek nem szolgálták eredeti faladatuk szerint az egész testet, hanem önálló életet kezdtek élni, túlszaporodva elburjánoztak a testben és ezzel mérgezték annak életét, vagy pedig kellő szerepüket megtagadva, kimaradnak az egész szolgálatából - nem önként ugyan, hanem annak akaratából „aki alávetette" őket (Róni 8,20), és ezzel hiánybetegséget okoznak. Ezzel kicsúsznak a lélek irányítása alól, és zavart okoznak. Mindez a harmo- nizálatlanság azért jött létre, mert felbomlott az eredeti harmónia Istennel.

De ugyanez a harmóniátlanság árad el az emberek között is. Kiszabadulnak a szenvedélyek az akarat irányítása alól, önálló életet követelnek maguknak, ezzel felborítva az eredeti rendet. Az egyedi személy maga akar boldogulni, a többiek nélkül, vagy a rájuk való tekintet nélkül, és