A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

A SZÍV - 1992. SZ'ETTEAÍ'B'E'K,

425

SZEPTEMBER 20. - ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP

Ám 8,4-7; lTim 2,1-8; Lk 16,1-13.

Hűség a kicsiben

Mit kezdjünk ezzel a meghökkentő történettel? Korabeli „álmentési kísérlet"? Recept arra, hogy állásukat féltő gazdasági igazgatók hogyan kerüljék el a „koldusbotot"?

Jézus az életből meríti példabeszédeit és meghatározott hallgatóságnak mondja el. Minden írónak mindenkor tekintettel kellene lennie olvasóira kifejezőeszközeinek megválogatásakor. Olyan szavakkal, hasonlatokkal, történetekkel szólni hozzájuk, amikhez nincsen szükség tolmácsra, értelmező szótárra. Fokozottan áll ez az élőszóban elhangzó műfajokra. Jézus nem szorult rá, hogy felvilágosítsák ezekről a szabályokról. Sűrűn nevezték a vámosok és bűnösök barátjának. Vagyis tanítványai között is szép számmal lehettek pénzemberek. Egy nekik címzett történettel újra valami fontosat mond el Isten országáról.

Anyagiak nélkül sok jó nem jöhetne létre. Az a pénz, ami sok bűn kapcsán cserélt gazdát esetleg, ugyanannyi értéket, értékest is szolgálhat. A pénz maga semleges. Szerzetesrendek is építkeznek például. Az utcán haldoklókat csak akkor fektethetik le emberhez méltóbb környezetben a Szeretet Misszionáriusai, ha léteznek ilyen otthonok egyáltalán. A szegényeknek osztott ételt ugyancsak pénzből teremtjük elő és még sorolhatnánk. Fontos a gondviselésre hagyatkozó lelkűiét és fontos, hogy a „világosság fiai" használják a józan eszüket, tanulva olykor a „világ (okosabb) fiaitól".

A kicsiben való hűség a pénzzel való egyszerű, természetes és becsületes gazdálkodás például. Úgy bánok vele, mint egy intéző, aki gazdája pénzét nem tekinti sajátjának, mégis úgy kezeli, mint a magáét, a lehető legelőnyösebb üzletekbe fektetve.

Az igazi értékhez képest ez csak valami másodrendű, valami csekélység, vagyis - kicsiben való hűség. így ugyanis kiküszöbölhető, hogy a mammon szolgája legyek, hogy alárendeljem magam pl. a pénz előteremtésének. Sőt, a jó szolgálatába állított anyagiak azt jelentik, hogy a mammon igazi helyén szolgál: szolgálja az Egyetlen Urat.

Ezért aztán azon sem csodálkozom és nem hagyom magam niogbot- rákoztatni, ha egy titoktartásban nem túl állhatatos banktisztviselő megsúgja a világnak, és fölröppen a kacsa: mennyi tömérdek pénz van a „kolduló rend" bankszámláján. Hiszen nem az a lényeg, mennyi van a számlánkon, hanem hogy mindazzal, amink csak van, a rászorulókat segítsük, magunkban megőrizve a szegénység lelkületét, ahogyan a ferencesek mondják, a Szegénység Úrnő iránti szeretetet.

Isten országában egyetlen Úr van, és ez biztosan nem a pénz. A Jézust hallgató pénzváltó bankárok számára ez az igazság éppen elég nehéz dió lehetett. Pénzhajhászó és mindenféle egyéb becsvágyunkból engedelmesen szolgáló esz