A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

A SZÍV - 1992. SZtTTEAÍ'S'LJi 423 VASÁRNAPI GONDOLATOK Bárdosy Éva SZEPTEMBER 6. - ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP Bölcs 9,13-19; Filem 9b-10.12-17; Lk 14,25-33. Igényes igénytelenség „Mindaz aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehel az én tanítványom." - így fejeződik be Jézus mai örömhíre. Mindmáig azt gondoltuk, Uram, hogy a tanítványaid vagyunk! Márpedig nem akarjuk felrúgni a megszentelt családi kapcsolatokat, nem is értjük, mire való egymás ellen uszítani gyermekeket és szülőket, testvéreket és házastársakat és hogyan várhatod el, hogy önmagunknál jobban szeressünk Téged.Nem félsz attól, hogy így nem lesz egyetlen tanítványod sem, hogy egészen egyedül maradsz?! A kereszthordozásról szóló mondat az ősegyházban már ismerősen hang­zott, ismerősebben legalábbis, mint Jézus kereszthalála előtt a tanítványok bot- ránkozó fülének. így vannak ezzel a mindenkori tanítványok, mi magunk is. Aki értem elveszíti életét, az megtalálja. Ez a jézusi alapigazság szinte megvalósíthatatlan, olyan, mint maga a kereszt, és bizony jó, ha addigra sikerül belőle kapiskálnunk valamit, amikorra kénytelenek vagyunk fölváltani földi éle­tünket az örök élettel. így aztán legtöbben már őszülő v. egészen ősz fejjel tö­rekszünk a tanítványság esélyeire és vágyunk erre az utolsó pillanatig. Ahogyan Filemonnak hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy jogos tulajdona nem tulajdona többé, úgy kell hozzászoknia minden kereszténynek ahhoz, hogy jogosnak vélt birtokairól, kötelékeiről lemondjon, ha ez az Úr akarata. Jó iskola ehhez a felnőtté érés folyamata: amikor lépésről-lépésre meg­tanulunk elszakadni támaszainktól: anyánktól és apánktól, testvéreinktől, sőt házastársunkhoz sem ragaszkodunk birtokló-önző szeretettel.Házastársunkat sem tekintjük a szeretet forrásának, csak közvetítőjének, és gyermekeink előtt sem kívánunk a szeretet forrásaiként szerepelni. Át is kell őket engednünk előbb-utóbb Annak, aki nálunk is előbb ismerte és szerette őket! Minél igényesebb vagyok ebben, annál teljesebbre „sikerül" kiüresedé­sem, annál igényesebb igénytelenségem: már nem én, hanem Krisztus él bennem. Uram, segíts így kiüresedni még ebben az életbenlA keresztet hordani valóban csak úgy lehet, ha nem húznak le birtokló, önző kötöttségeink. Nem kötnek gúzsba saját terveink, a magunk igaza, amihez nálad is jobban ragaszkodunk. Miért? Hát azért, mert elég nehéz a kereszt önmagában, és egész erőnkre szükség van, hogy hordani tudjuk. Milyen jó, hogy te nem félsz az egyedül maradástól és így utánad botorkáló tanítványaid sem lesznek soha egyedül!

Next

/
Oldalképek
Tartalom