A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

406

,,'KISSZÍV" - SZT.^TJÁTiOS'BOgÁŰi- Nem... valahogy úgy jött ki, magától.- Ti mit adtatok elő?- Jézus feltámadás utáni találkozásait. És megvolt már Mária Magdolna, tudod, a kertészjelenethez, megvolt Johanna és a másik Mária, akkor aztán az egyik fiút Tamásnak hívták, hát ő lett a hitetlen Tamás, akkor volt két srác, akik együtt tartották magukat, ők lettek az emmauszi tanítványok, és a végén erre a fiúra maradt Jézus szerepe, de hát tulajdonképpen illett is rá, mert ő volt a csoportban a legmagasabb, jól zengő hangja is volt...- És örült neki?- Hogy is mondjam... az elején ciki volt. Mert amikor a főbogarunk mondta, hogy ő lesz Jézus, akkor kínos csend támadt...- Miért?- Hát miért? - Ágota megütközik az értetlenségemen. - Aki Jézust játszik, annak olyannak is kell lennie... példásnak... és ő nem volt olyan.- Aztán?- Aztán, de nem egyből, nem ettől a perctől, talán csak másnap, amikor már elkezdtük próbálni a jelenetet, akkor lehetett már látni rajta a változást...- Miből például?- Hát abból, hogy egyszercsak leült és megtanulta a szerepét. Pedig az övé volt a legnagyobb, majdnem 30 mondat! Aztán, amikor próbáltunk, azért egy kicsit hülyéskedtünk is közben, mert az nevetséges volt, ahogy ott „alakítottunk"...- És ő?- Ő pont nem. Ő nagyon komolyan vette. Amilyen utasítást kapott a jelenetbeállítás alatt, azt szépen meg is csinálta. Szót fogadott, igyekezett. Ezt mindenki látta.- És szerepléskor?- Szerepléskor is szuper volt. Összpontosított, de egyébként mindenki. Nagyon klasszul sikerült az egész, nem?- Nekem is tetszett.

Aztán sorra vesszük a többi jelenetet is, meg egyéb táborbeli ese