A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
402 „‘KISSZÍV" - SZ'LO^rjÁOlOS'BOgÁll- De hiszen a nyári keresetedből biciklitúrát és egy csomó könyv megvételét tervezted. Taizéről szó sem volt - csodálkozott Veronika.- Tudod, hogy a budapesti találkozón is milyen jól éreztem magam. Most beszéltem egy fiúval, aki ott járt és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Szeretnék én is személyes tapasztalatokat szerezni. Egyébként nem kerül olyan sokba, marad pénzem másra is Péter nem egészen értette a nagy lelkesedést:- A bandáddal már voltál lelkigyakorlaton, és úgy hallottam, ott nem csak katolikusok vannak, a vezetőjük is protenstáns, mi van ott, amiért édemes olyan messzire elmenni?- Nem érted? Éppen az az izgalmas benne, hogy protenstánsok, ortodoxok, katolikusok élnek ott egy közösségben, fogadják a látogatókat a világ minden tájáról, találkozókat szerveznek a Föld legkülönbözőbb országaiban, és bebizonyítják, hogy akik igazán szeretik Istent, közösen imádhatják Ót akkor is, ha különböző a vallásuk. Ezt hívják ökume- nizmusnak. Minden vallásban van valami szép, amiből meríthet a másik. Roger testvér ezt úgy mondta: a protenstásoknál a Biblia nagy tisztelete, a katolikusoknál az Oltáriszentség, az ortodoxoknál a gyönyörű szertartásaik. Taizé az Istennel való kiengesztelődés helye. A testvérek fele elbeszélget a fiatalokkal, a másik fele pedig csak imádkozik, hogy megkapják Istentől a beszélgetéshez szükséges kegyelmet. Persze nagyon sokat imádkoznak és énekelnek együtt is. Egyszerűen vágyom közéjük.- Itt is vannak ökumenikus istentiszteletek, azokon még mások is részt szoktak venni, nemcsak keresztények. Nekem mindig nagyon tetszik, amikor annyiféle gondolkozású ember összejön azért, hogy valami közös célért imádkozzék.- Akkor most már nincs is jelentősége annak, hogy valaki milyen vallású? Csak az a lényeg, hogy szeresse Istent?- Azért ez nem egészen így van. Tudjátok, hogy én lánykoromban tértem át protestánsból katolikussá. Sajnos, akkor még messze nem volt ilyen megértés a keresztény egyházak között. Egy ideig mindkét hittanra eljártam, s végül a katolikus vallást választottam. Nagyon örülök, hogy Isten segítségével így döntöttem, mert bár szívesen meghallgatok valamelyik protestáns templomban egy-egy igazán szép prédikációt, de a hét szentség nagyon hiányozna az életemből. A pápaság és a Szűz Anya tisztelet is. Az ökumenizmus nem azt jelenti, hogy összemosódnak a
