A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
386 'KJA'TOLI'KfUS LIXOQStgi (TÁJÍ'KPZ,rmrIÓ Reflexiók a katolikus iskolákról Napjainkban, bár nehézségek közepette, egyre több katolikus iskola alakul. Külső szemlélő, de még katolikus iskolába járó gyerekek szülei számára is a katolikus iskola csupán annyi, hogy imával kezdik és fejezik be a napot, hitoktatás folyik, katolikusok a tanárok. Valóban csak ennyi a különbség katolikus és nem katolikus iskola között? Természetesen nem. „Alapvetőkülönbség választja el egymástól azt az iskolát, amelyben a tanítást áthatja a keresztény szellem, s azt, amely beéri azzal, hogy a többi iskolai tantárgy mellé odaillessze a hittant is.” (A Katolikus Nevelés Kongregációja: A katolikus iskola, Róma, 1977) A katolikus iskola nem elsősorban a tanított ismeretek tartalmában különbözik a nem katolikus iskolától. Nyilvánvaló azonban, hogy a természettudományok és a hit kapcsolata, vagy Ady, Balassi, József Attila istenes, Istent kereső verseinek elemzése nagyobb hangsúlyt kap. Vagyis megvalósul az, amit a II. vatikáni zsinat a keresztény nevelésről megfogalmaz: „A katolikus iskola az emberi kultúrát úgy hangolja össze végső fokon az üdvösség hírével, hogy a hit fénye hassa át a világról, életről, emberről fokozatosan szerzett ismereteket." A katolikus és nem katolikus iskola alapvető különbsége a nevelés céljában és a nevelés hogyanjában jelenik meg. A katolikus iskola célja olyan felnőtt keresztény személyiség felnevelése, aki a keresztény értékek birtokában megérti létezésének értelmét és ezen keresztül valósítja meg önmagát. A katolikus iskola sajátos arculatát legfőképpen az iskolában együtt élő, tanító, tanuló emberek kapcsolata határozza meg. Ezt a kapcsolatot a keresztény értékek megvalósulása teszi sajátossá: az ember méltóságának tisztelete, a másik ember értékeinek felismerése, a gyengébbek, elesettek segítése, védelme... A keresztény értékek szerinti élet megvalósításához azonban nem elég az ismeret, és nem elégséges a szándék. Rendelkeznünk kell azokkal a képességekkel, erényekkel, amelyek a keresztény élet megvalósítását lehetővé teszik: türelem, lemondás, önuralom, kitartás, felelősségvállalás. A keresztény iskola alapvető feladata az erények kialakítása, erősítése, nevelése. Sok szülő számára merevnek, szigorúnak tűnhet az az iskola, ahol pontos érkezést követelnek, ahol ragaszkodnak a szabályok betartásához,
