A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
I 374 •KATOLIKUS LLLKlS'igi TÁJÍKOZTAIÓ Egyre többmindenről kell lemondania. Ez a lemondás igazi értékmérő: nem olyan fontos, mint eddig hitte. Egyéniségünk kibontakozóban van. Rájövünk arra, hogy lelkünk értéke nem abban áll, amit birtoklunk, hanem abban, hogy el tud szakadni ezektől a birtoklásoktól. Lassan-lassan ráébred „hivatására, ennek nagyszerűségére". Megérti magát az embert. Ez már valóságos újjászületés: másoknak is hasznára tudok lenni. Lassan felszabadulnak a belső lelki erők, alkotó erőkké formálódnak. Megvalósul, amit az Úr Jézus mondott: „Aki elveszíti életét értem, megnyeri azt" (Mt 10,39). A szenvedő kezdi megérteni a másikat: az is szenved, talán jobban mint én! Az is egyre világosabb számára, hogy rászorul másokra. Lassan kialakul a közösségtudat: mások is szenvednek, ne törődjem mindig magammal. A szenvedés másik síkja: kinyit az Isten felé. Eleinte lázadásba hajszol: miért engedte meg az Isten számomra ezt a szenvedést? Tehát minden szenvedés mögött az Isten áll? Tehát Te kínozol? - fakad fel a lázadás hangja. Lassan rájön a szenvedő, hogy Isten nem akarhatja a szenvedését, csak megengedi. Akkor ráhagyatkozhatok akaratára, mert tudja, hogy miért engedi meg. Talán azért, hogy kiüresedjem magamból? Mert ő tud a rosszból is jót kihozni (Tér 50,20). Rájövünk arra, hogy minden mögött ott van a szerető Atya, aki lépésről-lépésre vezet az önkiüresítés útján. Azt akarja, hogy így kinyíljunk mások felé: közösséget vállaljunk a velünk közösséget vállaló Krisztussal. A Szentatya világosan kijeleni: „Illő, hogy a Kálvária keresztje alatt egybegyűljék minden Krisztusban szenvedő ember" (31). Ugyanitt gyűlhet össze minden jóakaratú ember is, mivel a kereszten az „Ember Megváltójával" a „Fájdalmak Férfiával" találkozhat, aki magára vette minden idők emberének erkölcsi és fizikai szenvedését. „Találkoznak, hogy a szeretetben rátaláljanak fájdalmuk üdvözítő értelmére s minden kérdésük válaszára". Nagyszerűen foglalja össze H. Boulad S.J. a szenvedés értelmét: „A szenvedésnek teremtő titka van és nekünk meg kell tanulnunk, hogy ebben a távlatban éljünk. Fogadjuk el a szenvedést... mert mindegyikünk megkapja a maga behívóját a szenvedésre, hogy megismerkedjék vele és növekedjék benne. Ne vegyük úgy, mint egy sorscsapást, amely ellenségesen tör ránk, hanem vegyük két kezünkbe és mutassuk be egy teljes értelemben vett aktussal, mint áldozati adományt. ...Változtassuk át szenvedéseinket a teremtés folyamatává, születéssé, akkor adjuk meg szenvedésünknek az értelmet" (H. Boulad S.J.: A szív okossága, 192. oldal).
