A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 205 Lapunk új rovatot nyit. Eddig is törekedtünk arra, hogy a szentségi házasságot, a keresztény családi életet szolgáljuk. A szentségi házasság életszövetség, tehát van kapcsolata az egyházjoggal. Sok felmerülő problémáját az egyházjog oldaláról is meg akarjuk közelíteni. AMIT ISTEN EGYBEKÖTÖTT... Az egyházjogász válaszol Hársfai Katalin Kérdés: Férjemmel társaságban ismerkedtem meg. Én gyakorló katolikus családból származom, ő magát ateistának mondta. Egy vidéki városban vezető beosztásban dolgozott, de csak úgy kaphatott lakást, ha megnősül. Ez a körülmény ösztönözte őt a házasságkötésre, ezzel szemben én valóban szerelmes voltam bele. A kánoni kötést én akartam, férjem csak beleegyezett. Amikor hozzá költöztem vidékre, megtudtam, hogy mialatt nekem udvarolt, másokkal is volt kapcsolata a városban. Ezt az életmódot házasságunk rövid ideje alatt is folytatta, én a gyakori veszekedéseket meguntam és hazaköltöztem. Mit tehetek? Köthetek-e újra házasságot? Válasz: Amint az Ön is jól tudja, az Egyház nem ismeri a válás intézményét. A katolikus házasság nem bontható fel, csak a házasság érvénytelenségének megállapítását lehet kérni az egyházi bíróságtól. Ez hatását tekintve megegyezik a polgári bontással, mert ha a bíróság az érvénytelenséget megállapítja, a felek szabad állapotúak lesznek, és újra köthetnek kánoni házasságot. E házasság követelményeit azonban eltérőek, mert itt nem számít az, ha esetleg az érvényesen létrejött házasság időközben megromlott és a felek már nem tudnak együtt élni; a fontos az, hogy a házasság megkötésekor fennforogtak-e olyan körülmények, amelyek miatt a házasság érvényesen létre sem jött. Az egyházi bíróság tehát a házasságot megelőző időre, s a kötés körülményeire kíváncsi elsősorban. Az más kérdés, hogy a házasság alatti eseményekből sokszor visszakövetkeztethető a kötéskori helyzet, s ilyen szempontból a házasság alatti események nem közömbösek. Az egyházi bíróság tehát mindig az érvénytelenséget kutatja, a házasságkötéskori körülmények feltárásával. Amikor egy férfi és egy nő az oltár előtt kinyilvánítja beleegyezését, hogy kölcsönösen átadják és elfogadják egymást, kölcsönösen átadják és
