A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

544

Kafarnaum lakói annyira kerestek, hogy másnap reggel, hajnal felé, amikor még sötét volt, fölkeltél és egy magányos helyre mentél, hogy ott imádkozzál. Simon és társai kerestek. Amikor megtaláltak, örömmel újságolták: „Mindenki keres...” Az apostolok azt hitték, hogy ezzel nagyot mondanak. Te válaszodban megmutattad, hogy ez a „mindenki” nagyon keveset jelent Számodra. Szíved sokkal tágabb, semhogy a kafarnaumiak be tudnák tölteni: „Menjünk máshová, a szomszédos helyiségekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem...”

Január 28 - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP

A szentmise olvasmányai: Szof 2,3; 3,12-13; lKor 1,26-31; Mt 5,l-12a.

A nyolc boldogság hegye az Újszövetség Sinai-hegye. Te vagy az Újszövetség Mózese. Amilyen nagy a különbség arcod mosolya, hangod csengése és a Sinai-hegy villámlása és mennydörgése között, annyira különböznek a két szövetség törvényei. A nyolc boldogságot az emberi szívekbe vésted. A templom legyen a hegy, amelyre fölmégy. És „köréd gyűlök”, mint egykor tanítványaid. Nyisd szólásra ajkadat és taníts. „Beszélj, Uram, mert hallja a Te szolgád” (lKir 3,9). A zsidók azt kérték, Mózes beszéljen, ne Te szólj hozzájuk, hogy meg ne halljanak (Kiv 20,19). Én azt kérem: Te Magad beszélj, mert ha az emberek szólnak csupán, nem fogok örökké élni.

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ” Ez az Újszövetség első parancsolata. Jézusom, add meg a lelki függetlenséget. Tégy igénytelenné! A vándornak nem szabad sok terhet vinnie, mert különben elfárad az úton és nem jut céljához.

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. ” Hogyan lehetnek boldogok, akik szomorkodnak, akik sírnak?... Pedig Te nem úgy mondod: a mennyországban lesznek boldogok, akik itt a földön sírnak. Már itt a földön is kell érezniök a mennyei vigasztalás előízét azoknak, akik a nyolc boldogság szerint élnek. Izaiásnál így jövendölöd jöveteledet: „Az Úr Lelke van rajtam, ... elküldött engem, hogy ... megvigasztaljak minden gyászolót, koronát szerezzek és adjak ... örömolajat a gyász helyett, a dicsőség palástját a szomoniság lelke helyett” (íz 61,1-3). Te nemcsak „Izrael vigasza”, hanem minden szomorkodó vigasztalása vagy. Közelséged a sírást is örömre változtatja. Minden egészséges szomorúság magában hordozza a jövendő nagy vigasztalás örömét: Isten „letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.” (Jel 21,4.)

Könyörgök szelídségedért is, amelynek Te világhódító erőt ígértél. Az emberek azt gondolják, hogy az erőszak, a fegyver vagy legalábbis az okosság és