A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
51 gázai övezetben pedig 435.000 nyilvántartott menekült, s ezeknek közel a fele tíz túlzsúfolt táborban van. Jordániában egymillióra becsülik a palesztinai menekültek számát; az ENSZ 823.000-et tart nyilván, egynegyedük tíz menekülttáborban él. Libanonban mintegy 300.000 palesztin él, 90%-uk 13 menekült- táborban. A nyilvántartott menekültek 90%-a nő és gyermek. Valahányszor támadás ér egy menekült- tábort, az áldozatok legnagyobb része is asszony és gyermek. Miért válnak emberek menekültté? Egyes megfigyelők szerint a menekültek a birodalmak felbomlásának, a belső politikai és gazdasági erőviszonyok újrarendeződésének a termékei; mások a menekülthelyzetet az országos konfliktusok összefüggésében tekintik; az ENSZ a menekültkérdést mint „különleges és csak bizonyos területekre jellemző” problémát kezeli. Mélyrehatóbb elemzések arra a következtetésre jutnak, hogy a menekültek egy olyan világrendszer belső zavarainak áldozatai, amelyre jellemző az egyre fokozódó integrálódás és a kölcsönös függés (SRS 16, 17, 38). II. János Pál pápa ezeket a zavarokat a „bún struktúrái” kifejezéssel írja le, s állítja, hogy ezekben különféle bálványimádás nyilvánul meg: a pénz, az ideológia, a társadalmi osztály és a technológia bálványának imádása (SRS 36—37). Az említett belső zavar a legszembetűnőbb módon a Szovjetúnió és az Egyesült Államok közötti konfliktusban és az ebből következő fegyverkezésben nyilvánul meg, és ez áthatja a nemzetközi kapcsolatok minden szintjét. Ez a konfliktus ugyan különféle formákban jelenik meg, de totális stratégiává vált, és befolyásolja a Közel-Kelet politikáját éppúgy, mint Dél-Afrikáét, s ugyanakkor lehetetlenné teszi, hogy a nemzetközi közösség erőit egyesítve lépjen fel a mindkét táborban fennálló konfliktusok ellen. A konfliktusok és a hontalanná válás okai napjainkban mélyen beleágyazódtak egy olyanfajta világrendszer intézményeibe és gyakorlatába, melyet kelet—nyugati irányban az ideológia oszt két táborra, észak—déli irányban pedig a gazdasági helyzet. A nagyhatalmaknak eddig nem sikerült kifejleszteniük olyan hatékony nemzetközi intézményeket — mint például egy valóban eredményesen működő ENSZ —, melyek megoldhatnák a globális konfliktusokat, megvédenék az emberi jogokat és hatékonyan vinnék előre a nemzetközi együttműködést. Az elüldözöttek és a hontalanok helyzete követeli, hogy folytassuk erőfeszítéseinket egy hatékony nemzetközi intézmény létrehozására. A menekültek léte a fokozódó kölcsönös függésben lévő és ugyanakkor egységesedő világtársadalom alapvető rendellenességének a jele. Egy olyan civilizáció súlyos erkölcsi és lelki krízisére vet fényt, mely megtűri azokat
