A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
492 December 31 - SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA A SZERETET TÜZE ÉLETET SUGÁROZ A szentmise olvasmányai: Sir 3,3-7.14-17a: Az istenfélő ember tiszteli szüleit. Kol 3,12-21: A keresztény családi élet Szent Pál tanítása szerint. Mt 2,13-15.19-23: A Szent Család Egyiptomba menekül. így beteljesedik az írás: „Egyiptomból hívtam az én fiamat”. Ha mi, Krisztus tanítványai, az Ő tanításának a fényében éljük át az emberi szerelmet, tökéletesen és véglegesen egyesülünk egymással oly halálban, amely az életet nemzi. Krisztus ugyanis mindkét házasfelet felszólította, hogy halljanak meg önmaguk számára, hogy mondjanak le saját vágyaik megvalósításáról. így válaszolnak Jézus állandó felhívására, aki határozottan állítja, hogy „aki az életét elveszíti, megnyeri azt”, ha az életet a szeretet távlatába állítjuk. Mert ennek az erőfeszítésnek a végcélja nem a lemondás, nem a halál, hanem az élet, amint a maga teljességében magunkra vállaljunk. Amikor két ember összeházasodik, soha nem „befejezett lények”, mindegyikük kötelessége, hogy a másikat segítse Krisztusban érlelődni. De szövetségük nem korlátozódik pusztán önmagunkra. Az Isten végtelen nagy bizalmat helyez a házastársakba: rájuk bízza, hogy teremtményei az emberiség szaporodását irányítsák tovább. Egy megszülető gyermek nem csupán szülei szerelmének a gyümölcse, aki testet és arcot ölt, hanem az Isten gyermeke is, aki — miként ők — az örökélet lehetőségének a súlyától gazdag. Bár szüleitől száimazik, a gyennek nem a szülők birtoka, annak ellenére, hogy nagy a szülők felelőssége, hiszen tőlük függ hogy hozzájámlnak-e ennek az új életnek a kivirágzásához, és ahhoz, hogy a gyermek beilleszkedhessen egy adott társadalomba, kultúrába, eszmények szolgálatába. Nyilvánvaló, egy családi otthon hivatása túllép a családi körön. Egy házaspár az élet forrása, nemcsak saját gyermekeinek, de mindenki számára, akivel útján találkozik. A szeretet életáramától hajtva tanúskodnia kell arról, hogy a szeretet lehetséges egy olyan világban, amely szüntelenül megpróbálja elfelejteni. Isten gyakran élt a menyegző hasonlatával, hogy kinyilatkoztassa felénk sugárzó szeretetét. Az egész Biblia beszél a házasságról, mert a férfi és a nő egyesülése fejezheti ki a legtökéletesebben a szeretetet. Vannak gyermektelen házaspárok; de nem szabad, hogy e házaspárok tennéketlenek legyenek. „ Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága...” (Mt 5,14). Minden családnak, amelyben a szeretet tüze lobog természetes kisugárzása van. A keresztény házaspár nemcsak két ember, akik társulnak egy magasztos feladatra, hanem egy Isten által megszentelt család, hogy tanúskodjanak húsé-