A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
444 nül több, mint az egész világ, és benne győz mindaz, aki úgy mer gondolkozni, ítélni és cselekedni, mint Isten. Ez a fönséges színjáték napról napra folyik szemünk előtt, csak a hit képessége kell hozzá, hogy lássuk valóságát. Nem hiába áll az írás utolsó lapján a kijelentés: Aki gonoszát tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb és aki szent, legyen még szentebb. Ez a mindenkori tapasztalat, és magában elég volna, hogy kinyissa a vakok szemét, de ők látni nem akarnak, sőt minden erővel azon vannak, hogy hamis biztonságban ringassák magukat. Azzal hitegetik egymást, hogy mindent tudnak, és főleg abban bizonyosak, hogy a földi léten túl nincs semmi, holott a történelmet megszünteti a föltámadás hatalma. Micsoda szánalmasan kacagtató ez a gyerekes erőlködés, amivel a hitetlen ámítja magát! Ezért lesz úrrá rajta valami veszettség: mindent fölhabzsolni, minden ingernek szót fogadni, mindent kipróbálni — és a végén nem marad szívünkben más, mint a csalódott mámor hamuja. Mindig több pénz, mindig új nő vagy férfi, mindig új szórakozás, másfajta szesz, ismeretlen izgalom, más kábulat kell, hogy a halálos sivárságból meneküljön a feledésbe. A téves világnézet e kudarca is fénylő bizonyítéka annak, hogy az ember csak Isten körében tud jól és győzelmesen élni. Minden tény a hit igazsága mellett szól. Ezt látja a józan ész, és Krisztus mégis azt mondta: boldog aki nem botránkozik meg bennem. Miként lehet Isten botránykő a földön? Először is az országa miatt, mivel azt minden ellenség szabadon tépheti, pusztíthatja annyira, hogy néha úgy látszik, mintha Isten is elhagyná és a hitetlenek oldalára állna. Ám azt is észre kell venni, hogy e gyöngeség mögött valami óriási erő működik, és ennek köszönheti az Egyház azt a szívós egészséget, amelynek birtokában túléli és elhantolja minden ellenségét. Ez a titokzatos életerő pedig nem más, mint a föltámadás győzelme, mert ha a fej föltámadt, akkor tagjai is vele mennek, hiszen az egész mindenséget magával ragadja az új létrendbe. Krisztus országa alázatban, szegénységben terjed, s azért korlátlanul támadható, elnyomható, de belső szilárdsága mégis rendületlen. És ebből is látható, milyen pontosan igazolódik a megtartó ígéret: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Varga László Katolikus-e lelkiismeretem? Tanulmányozom-e az Egyház tanítását rendszeresen? Imádkozom-e azért, hogy a hit fényében el tudjam fogadni mindazt az igazságot, ami Krisztusé? Öröm és hála tölt-e el, mert hiszek?
