A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
364 MÚLT ÉS JELEN A SZENT HULIGÁN Mócsy Imre P. Mócsy Imre a magyar jezsuita provincia egyik legszínesebb és legszeretetreméltóbb személyisége volt. Egy barátja egyszer kérdezte: „A népszerű emberektől meg szokták kérdezni hitvallásukat. Mondja, Páter, mi az Ön hitvallása?” A rövid válasz kifejezi Mócsy Imre egész életfilozófiáját: ,,Az én hitvallásom egy szóban foglalható össze: Szeretet. Amen!” Valahol így ír: Mondjam el életemet? Ezt sokféle módon lehetne megtenni. Bevallom, sok szent életrajzát olvastam már. Ezekből az életrajzokból megtudjuk, hogy ez vagy amaz hogyan jutott el az életszentség fokára. Jó lenne egyszer azt az életrajzot is megírni: hol is tévesztettem el? Miért nem lettem szent? Véleményem szerint ebből is lehetne tanulni. Egyik barátom azt mondta, hogy ha megírná életrajzomat, ezt a címet adná neki: A szent meg a huligán. Igaza van: mindkettőből van bennem egy kevés. Magamról mégis legszívesebben azt írnám, hogy hagytam magam szeretni, és ennyi az egész. Ahogy öregszem, egyre jobban látom, hogy minden a jó Isten ajándéka. Újmisés szentképemre ezt Írattam: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok." Minél tovább élek, ezt annál jobban érzem és tudom. És igyekszem magamra alkalmazni, „őrök szeretettel szerettelek téged, és azért magamhoz vonzottalak, irgalmazván." A végtelen nagy szeretet ad valamit ajándékul nekünk: önmagunkat. És ezt elfogadjuk a jó Isten kezéből. Ez is lehet az életszentség egy módja: Istentől elfogadni. Bevallom, hogy mikor elakadtam az életszentségben, mindig az volt a baj, hogy nem fogadtam el, amit adott. Amikor pedig elfogadtam, bármilyen kereszt is volt, az mindig nagy öröm volt számomra, és mindig jó volt. Életem összfoglalata: Elfogadom, amit Isten ad, Odaadom, amit kér, És nem izgulok magamért. Az alábbi részleteket a volt magyarországi jezsuita provinciálisnak, Tamás Jánosnak 1980. június 20-án, P. Mócsy temetésén tartott megemlékezéséből vesszük.
