A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
355 kényére hajló I. Lipót királyban a Nagyasszony-gondolatkör ébreszti fel a külön magyar királyi méltóság tudatát, és mint ennek birtokosa végzi a helyreállított Magyarország hivatalos felajánlását a Nagyasszony előtt. Nem más népek Mária-tiszteletének szolgai lemásolása ez. Egészen más az olasz Madonna, a francia Notre Dame, a német Schutzfrau kultusza, mint a Magyarok Nagyasszonya-tisztelet. Ebben a tiszteletben benne van a magyar nép géniusza is. Ha tehát valaki mindössze erőtlen, jámbor szólamot és a mai nyomorúság mélységében kicsorbult, túlhaladott, értéktelen gondolatot látna benne, nagyot tévedne. A nagyhatalmú Szűz lehajtó irgalma, megbocsátása és a gyenge, bűnbe esett nép szüntelen esdeklése, önmegtagadása, bizalma van benne: élet, édesség reménység. Ahogy kibékíthetetlen törökellenesség volt benne, amely nem tudott belenyugodni az ország feldaraboltságába és a török uralomba (Szekfű IV. 123.), lobogó nemzeti érzés jelentkezik benne mindenkor. Ez a gondolatkör nem úszított, gyűlölködött soha, ezért is tudott asszimilálni; de a nemzeti érzés ama fokát, amely megvan csehben, románban, szerbben, nemesebb eszközökkel engedi és megkívánja a magyarnak is. Az újjáépítés lobogója és erőműve volt 1241-ben, 1686 után, és az 1945 után is. És fennmaradásunk fűződik hozzá, mint erkölcsi életeszményhez. Nem úgy kell felállítani a kérdést: Krisztus vagy Mária, hanem Paulsennel így: Vénusz vagy Mária. Nemcsak hídjaink, házaink omlottak össze, javaink fogytak el, erkölcsi fertőben is fuldoklunk. Egy középeurópai leányiskolában, amely nevelőket nevel, rövid idő alatt négy növendék irtatta el magában a bűnnel szerzett magzatot, egyet pedig öngyilkossággal vittek ki a temetőbe. Leányaink, fiaink lelkének hamvát vagy a Szeplőtelen őrzi meg vagy Vénusz féktelenségében elvész. A komoly szabadságnak tág teret engedünk a közéletben, de az erkölcsi élet ott kell, hogy haladjon 30 nemzedék eszményképe, a Nagyasszony lábanyomában. Isten dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, oltalmazd és védd hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól édes hazánkat, hogy Isten dicsőségére és néped vigasztalására mindig virágozzék. Hazánk főpásztorainak és egész papságának nyerj isteni segítő kegyelmet. Nekünk, híveidnek pedig tanulékony, engedelmes és az élő hit cselekedeteiben s gyümölcseiben bővelkedő szívet, hogy szent Fiad meg ne nehezteljen ránk, és országát tőlünk el ne vonja. Gyullaszd föl bennünk ősatyáink buzgóságát, és vezéreld a hitetlenkedőket az igazak okosságára, hogy mindannyian egy szájjal, egy szívvel- lélekkel, egy hittel szolgáljunk Fiadnak, a mi Urunknak, téged pedig tiszteljünk és valljunk Nagyasszonyunknak, pártfogónknak, amiként valósággal tiszteltek is dicső őseink.