A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
334 A többé-kevésbé súlyos elhajlások között a körlevél a következőket sorolja fel: meg nem engedett kihagyások és hozzátételek; testtartások és énekek, melyek nem segítik a szakrális átélést; visszaélések az általános jeloldozás (bűnbocsánat) gyakorlatában; a papi hivatásnak és a hívők általános papságának összetévesztése. A pápa hangsúlyozza, hogy a liturgikus reform legelső alapelve a húsvéti misztérium megelevenítése, az egész liturgikus élet az oltáriszentség áldozata körülforog. A húsvétnak mindnyájunk szívében, püspökökében és hívekében visz- sza kell nyernie központi jelentőségét az egész liturgikus évben, hogy így valóban az Ünnepek Ünnepe legyen. A megújulás jövőjét vizsgálva a pápa kifejti, hogy 1963 óta a papok és világiak egész nemzedéke nőtt fel, mely már nem ismeri a korábbi liturgikus formákat. Ma már nem beszélhetünk ugyanabban az értelemben változásokról, mint mikor életbe léptek a zsinati határozatok. A pápa jelenleg abban látja a legsürgősebb feladatot, hogy Isten népe - elsőnek és mindenekelőtt a papság — biblikus és liturgikus kiképzést kapjon, hogy a lelkipásztorok lelkét mélyen hassa át a liturgia ereje és szelleme. Ez hosszú távú program, a szemináriumokban és a szerzetesképzés központjaiban kell elkezdődnie, s folytatódnia kell az egész papi életen át. A világiak számára is elengedhetetlen az állapotuknak megfelelő képzés, különösen olyan vidékeken, ahol nagyobb felelősségre kapnak hivatást. Egy másik, sokkal kényesebb, de szükséges feladat a liturgia alkalmazása a különböző kultúrákra. Meg kell különböztetnünk a változtathatalan részeket, mindenekelőtt a szentségeket, és a változásra nyitott részeket. Az Egyház hatalmában áll ez utóbbiakat a nemrég evangelizált népek kultúrájára alkalmazni, sőt ez adott esetben az Egyház kötelessége is. A liturgikus változatosság a gazdagodás forrása lehet, de el kell kerülni, hogy az egység kárára legyen. A kulturális alkalmazás előfeltétele a szívek megtérése, sőt ahol szükséges, a szakítás olyan ősi szokásokkal, melyek a katolikus hittel összeférhetetlenek. Végül a pápai levél felsorolja a liturgia megújulásáért felelős szerveket. Első helyen a nemrég végrehajtott vatikáni reform értelmében egyesített kongregáció, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelem Kongregációja áll. Feladata a liturgia szabályozása és fejlesztése, figyelembe véve a Hittani Kongregáció hatáskörét. A következő illetékes szervek a püspökkari konferenciák. Rájuk hárul a liturgikus könyvek fordításának nehéz feladata. Ösztönözni kell a felmerült nehézségek kiértékelését, helyre kell hozni a hibákat és pontatlanságokat, kritikusan felül kell vizsgálni a nemzeti bizottságok összetételét és munkáját. Végül minden püspököt biztat a levél, állítson fel egy bizottságot, mely segíti őt a liturgikus tevékenység zene és művészet fejlesztésében. emberért * a szombat van az emberért * a szombat van az emberért * a szombat
