A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-07-01 / 7. szám

Permetek rád égi permet,

S tisztaságod új kegyelmet,

Rejtelmes virágot termett,

Új csodát látott a föld:

Isten mása, Egyszülöttje,

Szennytelen öledbe jött le,

S méhed árnyán testet ölte,

Idők telje hogy betölt.

Eleitől kiszemelten Választott a Véghetetlen,

S szűzességed-illetetlen Vetted az örök Igét.

Kínnak, jajnak árnya sem volt:

Éva óta sohasem-volt Isten-adta rejtelem-mód E világra úgy szüléd.

Boldog érdemed fejében Isten választottjaképen Ülsz az Úrnak közelében Minden angyalok felett.

Szép nap ez, kegyelmet áraszt,

Isten hogy egébe választ.

Szűz, esdünk, hogy ránk sugározd Mennyekből tekinteted.

Szent gyökér, élő virágszál:

Hogy az ég harmatja rád szállt,

Egy hajnalra kivirágzál Dús olajbokor gyanánt.

Csillagoknál csillag szebb vagy, Napvilágnál fényesebb nap!

Hogyha jő az ítéletnap,

Fiad előtt légy anyánk!

Színe előtt a Királynak Őre légy az árva nyájnak, Mely bűnében borzadálynak Gyötrelmétől lankad ott, Hogy a Bíró elé járul,

Ki jósága zálogául Bűnösnek a keresztfárul Szelíd bíztatást adott.