A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

NYISD FEL SZEMEIDET ÉS LÁSS

Dr. Batthyány-Strattmann László (1870—1931)

31

Puskely Mária

„.. .Olyan hálás vagyok a jó Istennek, hogy az orvosi hivatást választatta velem, és annyi szeretettel irányított és vezetett, míg meglett a diplomám és azután a kórházam. — Hiszen először az agrárfőiskolán tanultam, aztán filozófiát végeztem a végbizonyítványig. Közben a csillagvizsgálóban voltam, berendeztem egyet Felbáron. Aztán a kémia volt a vesszőparipám. Azután, csak hogy képezzem magam, órákat vettem orvosi tárgyakból anélkül, hogy arra gondoltam volna, hogy orvos legyek. Kerestem valakit ebből a célból, és ez a valaki, dr. Vécsey, néhány beszélgetési óra után azt mondta: miért nem iratkozom be mindjárt egyetemi hallgatónak. Én azt gondoltam, ez már nem megy. De ő éppen erre való ember volt, mindjárt beíratott, beszámítottak két félév filozófiát, és egyszerre az orvosi tanulmányok második évében találtam magam. Azután a jó Isten tovább segített,

megnősülve továbbtanultam, és Bécsben orvossá avattak. Deo Gratias!"

Batthyány-Strattmann László 1926. június 19-én írta le ezeket a sorokat mintegy hálaadásképp az aznapi sikeres műtétekért. E rövid curriculum vitae előtt ezeket olvassuk a naplóban:

„Reggel öt operációt végeztem. Hála Istennek, mind nagyon jó. Csupa hályog. Különösen örültem egy gyermek hályoga miatt, amelynek igen kemény tokja volt, ez a lencse sérülése után maradt vissza — és nagyon szépen kijött."

Az orvosi hivatásért Istennek szüntelenül hálálkodó dr. Batthyány életútja, amint ezt az idézett naplórészlet is bizonyítja, nem volt egyenes vonalú. Emberi, szakmai és lelki kibontakozása ismeri a vargabetűket; csak a megállapodott férfikortól kezdve válik útja nyílegyenessé. Mielőtt azonban fölidéznénk a század első harmadában működő kiváló magyar szemorvos életét, vessünk egy pillantást a magyar történelemben oly nagy szerepet játszó Batthyány család néhány képvise