A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
294 VASÁRNAPI GONDOLATOK Augusztus 6 - JÉZUS SZÍNEVÁLTOZÁSA BOLDOGOK, AKIKNEK NINCS FELELETÜK, MÉGIS HISZNEK A szentmise olvasmányai: Dán 7,9-10.13-14: Ruhája fehér volt, mint a hó. 2Pét 1,16-19: A mennyei hangot mi magunk hallottuk. Lk 9,28b-36: Míg imádkozott, arca átváltozott. A keresztény ember futó pillantást vethetett az új világba. Ez a világ mindattól különbözik, amit az ember azelőtt ismert. Túl van téren és időn. Mérhetetlensége és örökkévalósága a feltámadt Krisztus személyében nyilatkozik meg, aki zárt ajtókon át látogatott meg bennünket, és olyan életről beszélt nekünk, amelynek nincsen vége. Olyanok a keresztények, mint azok a zarándokok, akik régen Rómába tartottak. Mielőtt beléptek a városba, megálltak kinn a dombon és a finom ködfátyolon át szemlélték a szent helyeket, a templomokat tornyaikkal. De a zarándokok akkor mehettek be a városba, amikor akartak. A keresztények nem léphetnek be kedvük szerint abba a világba, amelyet a hit ködén át látnak. Várniuk kell és találgatni, mi minden van rajta túl. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint az ismeretlen peremén élni. Senki sem szeret sokáig határon állni. Van, aki szilárdan ahhoz az országhoz akar tartozni, ahonnét való. A másik szereti a kalandot, idegen helyeket kíván kikutatni, saját hazáján túl. Felboríthatja egyensúlyunkat, ha túlságosan közel élünk az egyszerre vonzó és riasztó ismeretlenhez. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint elégedettnek lenni azzal, hogy ismeretlen világ határán várunk. Várakozni egyértelmű azzal, hogy felelet nélküli kérdések közt élünk. Még nincs rájuk felelet. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. Felelet nélküli kérdéseik vannak, azért elméjük csalódott. Érzik Isten jelenlétét, azért szívük tele vidámsággal. A boldogságok paradoxona ez. Boldogok, akiknek nincs feleletük, mégis hisznek, mert megtanultak együtt élni magának Istennek a titkaival. Őrsy László * ★ * * * TERJESSZE A SZÍV ÚJSÁGOT! * * ★ ★ ★
