A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-07-01 / 7. szám

is annak lesz gyümölcse, hogy az együttműködés érdekében félreteszik a kételyeket és a félelmeket, az ellenségeskedést és a régi sebeket, a büszkeséget és önmaguk dicsőítését. Ha az imádságot az út végén világító Fény ihleti, akkor sokkal világosabban irányulhat a soron következő, megteendő lépésre. Imádkozzunk, hogy a konfliktusok véget érjenek és növekedjék a kölcsönös megértés.

John L. Vessels S.J.

292

OLVASÁSRA, ELMÉLKEDÉSRE JAVASOLT SZENTÍRÁSI RÉSZLETEK

— A nemzetek alárendelése Isten ítéletének: Ám 1,3-2,16; Iz 13-21; Ez 25-32.

— A nemzetek találkozása: Iz 2,1-5; 60,1-16; Zsolt 47. és 87.

— Ábrahám vendégszeretete az idegenek iránt: Tér 18,1 -10a.

— Fogadjuk szeretettel egymást: Róm 12; 15,1-13.

— A népek végső üdvössége és az új Jeruzsálem: Jel 7,9-17; 21.

KÉRDÉSEK EGYÉNI VAGY KÖZÖS MEGFONTOLÁSRA- Komolyan tanulmányozom-e a nagy politikai problémákat, amik szembeállítják egymással a nemzeteket, amik háborúkat provokálnak; tanulmányozom-e a találkozókat és a béketárgyalásokat?- Mit jelent számomra konkrétan a mindennapi életben a „szolidaritás"?- Mit sugall nekem a Róm 12,14-21, ha a világ égető problémáiról van szó?- Mi a véleményem a nemzetek végső megtisztulásáról, amint azt a Jel 21. fejezete leírja? Úgy érzem-e, hogy elindultam a végső nagy ünnephez vezető az úton?- Mint közössség befogadjuk-e más népcsoportok tagjait? Kerül- jük-e a kapcsolatot egyik vagy másik csoport tagjaival? Mennyire becsüljük meg egymás különböző hátterét? Mekkora szolidaritást érzünk egymással?