A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

FIATALOKNAK

261

MIT KEZDJEK A MISÉVEL? II.

Gerhard Debbrecht

„ŐSKORI KÖVÜLET”

Halló, Geri! Remélem, nem várod el, hogy egyetértsek azzal, amit írtál. Főként „a világ legcsodálatosabb szeretetélménye" cseng valószínűtlen ül. Legyek igazán őszinte? Nem fűlik a fogam a levelezés folytatására. Ugyanis attól félek, hogy a közeljövőben még nagyon sok oldalt kell teleírnom. Másrészt Izgat a dolog és szeretnék a végére járni. Ha már többet nem is megyek el abba a „gyógyintézetbe", legalább ne tehessek magamnak szemrehányást, hogy nem kerestem elegendő felvilágosítást. Azonkívül ennek az irkafirkának van előnye is: van rá időm, hogy végiggondoljam az olvasottakat, és nem kell azonnal visszavágnom, mint szópárbaj esetén. így leveled egyik mondata felett is hosszasan elgondolkoztam: „Amit az ember nem ismer, azt nem is szeretheti".

Kérdésem: miért kellene a misét szeretnem, és ezért megismernem? Előre bocsátom, ha valamit (vagy valakit, pl. egy lányt) meg szeretnék ismerni, úgy elvárom, hogy jó kiállású és vonzó legyen. Nos, a templom ezzel szemben a maga rendezvényeivel együtt egyáltalán nem vonz. Valahogy úgy jelenik meg előttem, mint egy vén, fogatlan nagyanyó, akivel komoly szót váltani úgysem lehetne, hiszen nézetei vízözön előttiek, és ugyanakkor - ami a legrosszabb az egészben - azt kívánja, hogy mindenben igazat adjak neki, bármit is fecseg. Ha nem, akkor azonnal megsértődik, és botjával fenyeget. Tedd most szívedre a kezed: egy ilyen öreglányt tudnál szeretni? Ha tisztességes vagy, akkor bevallód, hogy egy ilyen őskövületet még csak megismerni sem volna kedved. Nem éri meg. Képzelheted, nem töröm valami veszettül magam, hogy a miséről ismereteket szerezzek!

Régebben ministráns is voltam: „A kacsóidat tedd össze, a fejecskédet hajtsd le..." És ami néhány nap után megfeküdte a gyomrom: az a maskara volt. Már az is érthetetlen, mi a csudának dobja magára a pap azokat a kacatokat, amik tán 2000 évvel ezelőtt lehettek modernek. Jó, persze neki a foglalkozásánál fogva kell, de hát nekem? Minek vegyek fekete vagy zöld színű szoknyát(l), és erre fehér inget, esetleg még gallért is? Hát nem röhej? A srácok a suliban akkoriban jól fel is húztak: „Mi a szösz, te részt veszel az ilyen népámításon?"